Végül megkaptuk a mai napot szünetnek - de minek, amikor az agyam ezt nem akarta elhinni, és biztos időnként pánikban ébredtem, hogy TEJÓÉGELALUDTAM.
Tegnap tesiórán rádöbbentem, hogy én sem leszek már fiatalabb, amikor egy roppant kecses (nem) célba vetődés után nem lazán felpattantam, mint ifjúkorom tesiórái után, hanem nyögdécselve másztam vissza a helyemre, és hazafelé is végig az az érzésem volt, hogy egy kicsit visszafelé hajlik a térdem. Féltem, hogy mára be is dagad majd, de szerencsére megint a régi, csak kicsit lila.
Szóval úgy tűnik, kinőttem a halhatatlan és sérthetetlen korszakomból, hüpp hüpp.
(mondjuk még mindig jó vagyok, hogy a regenerációhoz elég kikapcsolni-bekapcsolni a rendszert)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése