Nálunk amúgy nem divat a nagy ünneplés, de idén valahogy még a szokásosnál is jobban elkerült a karácsonyi hangulat - nyilván a 19.-ig tartó Anatómia-karantén miatt beszűkült tudat és a tény, hogy 23.-án még bent rohadtam az irodában, nem sokban járult hozzá a nagy átszellemüléshez.
Viszont idén is finom a bejgli*, ami nálunk családi hagyomány és amire egész évben várunk és úgy termeljük, mintha az életünk múlna rajta - és jócskán hozzájárul a motivációmhoz, hogy holnap ismét életet leheljek a fogyókúrás blogomba.
*Ami nem is bejgli, hanem a Dr. Oetker Nagy Süteményes könyvéből a "mogyorókoszorú" néven futó recept karika helyett vonalban kisütve - vagyis a szokásos unalmas gumitészta helyett isteni omlós tészta tartja össze (több-kevesebb sikerrel) az ipari mennyiségű tölteléket, aminek határt csak a fantáziánk szab: mák és dió alap, illetve pluszban marcipán, mazsola, sárgabaracklekvár, aszalt szilva és ezek kombinációi.
Amúgy sokkal boldogabb vagyok, mióta az otthon döglésre nem otthon döglésként, hanem rekreációként tekintek. Plusz, az nem lehet rossz, amiről ilyen instagramra kívánkozó képet lehet készíteni.
(itt éppen a takarításról olvasok.
ez nem vicc.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése