2018. június 27., szerda

Szőrgyermekem

Hétfő esti programként vihettünk Pózit állatorvoshoz is, mert nincs is jobb dolgom egy nagyon fontos vizsga előtti este.

Annyi előzménye volt, hogy az amúgy jó húsban lévő malac manapság kicsit veszített a súlyából és a szokásosnál is enerváltabb volt, de akkor estünk pánikba, amikor egy egész napot töltött az ágyneműtartóban étlen-szomjan és a hívásomra sem jött elő.

Igen erős deja vu-m volt, egy kisebb vagyonért kiderült, hogy a macska tökéletesen egészséges, csak most valamiért nem érzi jól magát.
Az alapos dokinál jártunk, akit amúgy nagyon szeretek, a jószág minden végét alaposan megnézte és lefuttatott pár tesztet (pajzsmirigyre is!). És persze jót mulattunk mind, amikor a számítógépes adatbázisból kikerestek engem (hivatalosan én vagyok a malacok gazdája) és kérdezték, hogy ő most Pawzilla vagy Purrito, és haha, milyen érdekes neveik vannak.

Ennél csak az volt jobb, amikor másnap visszatelefonáltam, bemutatkoztam, és a válasz az volt, hogy "ááá igen, <apámneve> Pawzilla, keresem a kórlapját".

én nem vagyok beteg, csak két napja frissítgetem a neptunt a vizsgaeredményemre várva, azért ilyen halott a tekintetem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése