Tegnap valósággá vált egy rémálmom, leállt alattam az autó az út közepén. Futóversenyről jöttünk haza négyen, én vezettem, anyám imádott autóját, amihez csak úgy adta oda a kulcsot, hogy a szemem fényénél is jobban vigyázzak rá. Előttem lepergett az életem, elakadásjelző ki, kocsi oldalra, apukámat hisztérikusan felhív, long story short, a kocsinak kutya baja - azt leszámítva, hogy elromlott az üzemanyagszintet jelző vacak és egyszerűen kifogyott a benzin. (facepalm)
Furcsa, de mindig megkönnyebbülök, amikor megtörténik valami, amitől amúgy nagyon félek, hogy csak ennyi lenne?
Dzsihádot hirdettünk a szarkák ellen, akiknek új szokása, hogy Purrt felcsalják a fára, minél magasabbra, aztán cserregve nézik, ahogy csóri macska nyávogva próbál levergődni.
Ma reggel a kávézóban a mellettünk lévő asztalnál éppen esküvői meghívókat adtak át és utána ecsetelték az esküvőszervezés nehézségeit, és mi csak somolyogva összenéztünk, pedig pont egy éve volt aktuális. Még mindig büszke vagyok magunkra, olyan simán ment minden, szervezésileg és eseményileg is aznap*.
 |
| fortepan |
*Viszont ma néztem a Jóbarátokban, Ross és Emily esküvőjét a szülők fizették, ami csak szerintem furcsa? Mármint két felnőtt ember, és vitték a számlát anyuékhoz..?
Nekem is furcsa, de mikor szóba kerül az esküvő anyagi vonzata, ismerősök és apum is teljes döbbenettel reagálnak, hogy dehát azt a szülők fizetik. Ja, jó. Nekem ez így para lenne, de majd meglátjuk.
VálaszTörlésNálunk is többen feltételezték, és tény, hogy az én szüleim rengeteget segítettek (főleg idővel és energiával, pl. nem akarok belegondolni, anyukámmal hány órán át hajtogattuk a dekorációnak használt papírvirágokat...), de nekünk pont az volt természetes, hogy nem terheljük anyagilag őket a mi döntésünkkel.
TörlésÍgy is annyi másban segítenek minket, nekem lett volna kényelmetlen, hogy ránk áldozzák még egy jobb autó árát is, hogy mi bulizhassunk egy jót:D