Magamhoz képest is ingerült vagyok manapság, nagyon zavart már városi tömeg, hogy akárhová megyek, kerülgetjük egymást, mindenki más is frusztrált, orra alatt káromkodik meg szuszog a legkisebb atrocitásra* - szóval jól esett most a lelkemnek kicsit kikerülni az emberek közül és csak hallgatni a lombok recsegését meg a harkályokat.
* tegnap a postán egy idősebb ürge üvöltözni kezdett az alkalmazottakkal, hogy hátmiezahosszúsor nemhaladunk letelikazélete, és noha pontosan ugyanez járt a fejemben addig, utána dacból mosolyogni kezdtem mindenkire.
Az élvezeteket halmozandó, ebédelni a Hummusbarban voltunk, azelőtt elugrottam a könyvtárba (visszavittem egyet, kihoztam kettőt, micsoda üzlet), hazaérve pedig letudtam egy beadandót és nekiálltam egy másiknak, szóval most egészen rendben vagyok.
Csak mosogatni nincs kedvem, de ahhoz soha nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése