Legyőzöm a világot

Amikor egy nem túl fényes szemináriumi órán punnyadva Szöszi rám ír, hogy nincs kedve délután tanulni, mikor végzek, elém jön és összeülhetnénk egy kávéra - úgy érzem, rajta keresztül az univerzum küld egy ölelést a lelkemnek.
Nagyon szeretem őt, néha sajnálom, hogy az érzelmeimet írásban, ki a vakvilágba tudom igazán jól közvetíteni, nem bele az illető arcába, lásd előző bejegyzés.

Szakdolgozat update: a konzulensem jóváhagyta a terveimet, éppen csak annyit módosítva rajta, hogy érezzem a törődést, de mégse bízzam el magam - nagyon kedvelem őt is, ha összeáll a végén a szakdolgozat, komolyan lehozok neki egy csillagot ajiba az égről.

Azóta megírtam az angolházit és az étrendeket, meg behoztam egy hétnyi gyakdietet is, de no, még mindig nem állok valami fényesen. Szóval ideje feltenni egy arcmaszkot és olvasni egy kicsit.

Just kidding, tanulni fogok.