Legyőzöm a világot

Most tartok ott, hogy már fizikailag képtelen vagyok a tanulásra. Otthon szenvedek, ha pedig kimegyek a világba, irritálnak az emberek pusztán azzal, hogy léteznek, pedig én általában nem vagyok az a "FSZÉRT VESZED OLYAN HANGOSAN A LEVEGŐT, RANDOM IDEGEN" típus.
Nyaff.

Kettő darab vizsgám van hátra, egy komolytalan hétfőn meg egy elég komoly szerdán, és szerintem életemben nem tanultam ilyen komolyan és elhivatottan semmire, mint a szerdaira. De nem panaszkodom, az idegrendszerem is meglepően egyben van, nem nyírtam bele a hajamba, nem sírtam ok nélkül, csak étcsoki fogy szégyenletesen nagy mennyiségben, de hát valamit valamiért.