Nem tudom, mi van velem, de példátlan ellenállást mutatok mindenféle produktivitással szemben: a héten volt két videómegbeszélésem tanárokkal, ami annyira kimerített, hogy mindkettőt szabályosan ki kellett pihennem (pedig pizsamanaciban sem beszéltem még tanárral, de most még ez a tény sem dobott fel).
A sulival kapcsolatban még mindig nincs biztos infó, senki nem tud semmit, ami nem sokat segít a motiválatlanságomon. Viszont azért mégis jó érzés, hogy az évfolyamról néhányan összetartunk és felváltva szupportoljuk egymást, mikor ki keseredik neki ennek az egésznek.
És ugyan soha nem tartottam megoldásnak mások problémáinak elbagatellizálását az "Afrikában bezzeg éheznek" analógiával, de most kivételesen tényleg segít, ha végigveszem, hogy az egész családom jól van*, a szüleimnek kimondottan jót is tesz egy kis pihenő, Medvegy pedig zavartalanul dolgozik tovább itthonról - és ennek fényében tényleg nem tűnik akkora tragédiának, hogy a tanulmányaim meg a meg sem kezdett "karrierem" lógnak a levegőben.
Ettől még nem garantálom, hogy nem fogok Sabaton számokon bőgni a következő napokban.
*Medvegy öccse nem volt, de letesztelték és negatív - szóval mostmár csak simán beteg, jéj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése