Tegnap elhagytuk a lakást anyukámmal egy órára, természetesen maszkban, gyakran kézfertőtlenítve: bevásároltunk élelmiszert meg ezt-azt a müllerben, mire anyukám még be akart szaladni a szomszédos könyvesboltba is. Rég éreztem ilyen lelkiismeret-furdalást.
Ugyanitt készülök a legrosszabbra, és elkezdtem kovászt nevelni.
Még közvetítek a kalandjainkról.
Nagyon sokat dob a hangulatomon a nemzetközi karanténos közösség, a mémek, a poénos videók, ki milyen hülyeséget talál ki kínjában a négy fal között.
Imádom, hogy az internet összeköt az egész világgal úgy, hogy mégis itthon ülök, és ilyen szar helyzetben is tudunk sorsközösséget alkotni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése