Legyőzöm a világot

Ma elmentem tekerni kicsit, és amilyen gyönyörű volt az idő, minden pedálhajtásnál elöntött a düh a biciklim iránt. Én annyira akartam szeretni, mert egyszerűen gyönyörű, de folyton szopat engem véletlenszerűen elengedő csavarokkal, váratlanul lapuló kerekekkel, akadó váltóval meg lánccal (mit vártam, francia márka), hogy ma hazaérve leültem és idegből ajánlatot kértem a kedves és megbízható Konrád biciklim ideszállítására (aki amúgy német).
És akivel mellesleg egyetlen egyszer volt csak problémám a közös évek alatt, és az a saját hanyagságom volt: a defektbiztos külső alatt lyukasra dörzsölődött a gumibelső.
Faszomat komolyan.

Ha ősz, akkor meg természetjárás, szóval tegnap kirándulni voltunk, megmásztunk két dombot? hegyet? Matlockban és amennyire gyűlöltem az elején a folyamatos hegynek felfelé caplatást, olyan flow élmény volt egy idő után versenyt szaladni a tetőkre, és közben hallgattuk a mókusokat meg a madarakat neszezni a bokrokban meg a teheneket bőgni (wat). Volt GPS-ünk, de egy csomószor így is eltévedtünk - kétszer ezt emberek előtt tettük, mindkétszer azonnal odaszaladtak hozzánk, hogy merre-merre? Félúton ettünk egy fish and chipset (Medvegy a fisht, én a chipset), aztán hazavonatoztunk.
Annyira szeretek itt élni.
Még úgy is, hogy be van durranva a vádlim.