Újra pink a hajam.
Long story short, M. bevállalta, hogy kiszőkíti, és elsőre jónak is tűnt - de amikor másnap megláttam hátulról, felcsavartam a fejem tetejére egy kontyba, elmentem a drogériába hajfestékért és megfogadtam, hogy mostantól megint csak én nyúlok a hajamhoz*.
A pinket amúgy nem bánom, nagyon untam a saját hajszínem és ez már bevált, és legalább a hajam is tükrözi a kaotikus beleszarást, amit egyre inkább a magamévá teszek manapság. És megint fel lehet ismerni engem, ha képregényt rajzolok a saját kis életemről.
Mellesleg ma traumatikusan rossz munkanapom volt, a Brexitnek hála akadozik az áruszállítás (nem volt zabtej, szójatej, karamell, és szendvicsek is alig), és reggel a két kávégépből lerohadt az egyik - a déli csúcsban húsz perc volt az átlag idő a rendelés és a kiszolgálás között.
Egy ponton meg voltam róla győződve, hogy ránk fogják gyújtani az egész kócerájt, vagy legalábbis megrohannak vasvillával meg fáklyákkal, de végül túléltem, hazajöttem, és most van két napom kiheverni.
Pedig tök jól indult, először is tegnap volt payday, másodszor meg reggel még csend volt és béke, és arról beszélgettünk, ki mit venne, ha nyerne a lottón, meg elkezdtem kitölteni egy politikai irányultságot néző tesztet és mind megbeszéltük az érdekesebb kérdéseket, ki mit gondol.
Amúgy left wing liberal vagyok, surprise surprise.
*flashbackjeim vannak onnan, amikor hagytam anyukámnak, hogy vörösre fesse a hajam, és répavörös lettem egy kétcentis szőke sávval a hajtöveknél. szóval nem panaszkodom, akkor két évig hülye hajam volt utána: fél évig a színe volt szar, két hónapig fasza volt, amikor tízcentisre vágattam, majd újabb másfél év volt visszanöveszteni normális hosszra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése