Már a hét elején éreztem, hogy bujkál bennem valami, erre kedd éjjel nem tudtam aludni a torokfájástól és szerda reggelre be is lázasodtam és úgy éreztem magam, mint akit kihánytak. Mivel tegnap már dolgoztam, a napom azzal telt, hogy agresszívan próbáltam villámgyógyítani magam, elvégre beteget jelenteni (kérni valakitől valamit) nyilván nem opció.
Tegnapra nagyjából össze is szedtem magam, be is mentem és mondtam, mi a tényállás - mire olyan elképesztően cuki volt velem mindenki, igazából haza akartak küldeni egyből, de hozzátették, hogy maradjak nyugodtan, de azonnal szóljak, ha valami nem oké, és utána rendszeresen rám néztek, hogy vagyok.
Aztán hazajöttem és a délutánt ágyban töltöttük (nem úgy), és kicsit még folyik az orrom meg köhögök, de klasszisokkal jobban vagyok, innentől már tényleg kihordom lábon.
Ja amúgy teszteltünk mindketten és negatívak vagyunk, szóval akármi is ez, nem covid*.
*bár amikor ebédeltem, egy pillanatra megállt a kezemben a szendvics, hogy jézusomjézusomjézusom nem érzem az ízét - mire leesett, hogy addig átlag óránként 3 torokfertőtlenítő-érzéstelenítő cukorkát szopogattam el, és igazából az egész szám el volt zsibbadva, a nyelvemmel együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése