A Párizsi Notre-Dame olvasása közben hirtelen és lesből csapott le rám a düh, hogy a történelem folyamán milyen szinten fetisizálták a fiatal lányok "tisztaságát" az irodalomban, ami nyilván azt jelenti, hogy a szóban forgó lányok szépek, fiatalok és szüzek, mintha az egyetlen valódi értékük az lenne, hogy még szexuálisan tapasztalatlanok. Egy valamire való ártatlan lányról majd a nászéjszakán le lehet húzni a fóliát, amivel nyilván azonnal elértéktelenedik, mint a zsírúj kocsi, amint először kihajtanak vele a szalonból.
A dührohamot inspirálta Esmeralda karaktere (akinek lényegében minden férfi a megszállottja lesz, ha csak ránéz - ennek fő oka a "szűzies tiszta szépsége", amit folyamatosan ismételget a leírás), valamint a hetedik könyv második fejezete, ami lényegében csak arról szól, hogy az eszét vesztett pap idegrohamot kap, amikor kiderül, hogy a lánynak férje van, és utána háromszor tisztázni kell vele, hogy Esmeralda szüzességi fogadalmat tett, szóval abszolút tuti és teljesen biztos, hogy még nem rontották el a tisztátalan férfiak a péniszükkel.
Jelentkeztem még három munkára, mindegyik a megyén belül, de jó messze van, szóval titokban akarom is meg nem is. Bár várható volt, hogy elkényeztet a Starbucks, ami konkrétan a sarkon van és megengedhetem magamnak, amit most csinálok, vagyis hogy fél óra múlva kezdődik a műszakom, én meg még bugyiban ülök otthon és blogot írok.
Amúgy kicsit meg vagyok hasonulva, Work Bestie kapott egy ajánlatot végre a saját szakmájában, és amennyire örülök neki, szomorkodom is, mert amilyen pozitív minőségbeli változás ez az ő életében, az enyémben kb. ugyanolyan mértékű negatív. Fura dolog egyszerre nagyon örülni valaki örömének és közben sajnálni magad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése