Faszért kellett nekem ilyen faszom hülye szakmát választanom, ahol a működés ilyen erősen beszabályozott, hogy faszom tagságokkal meg nyilvántartási regisztrációkkal baszakodhatok, amik vagy drágák, vagy drágák és még csak nem is hajlandóak felvenni engem tagnak.
Következő életemben érteni szeretnék a matekhoz és elmenni IT-be, úgy hallottam, ott jól keresnek, lol.
Elég morcos vagyok most, nem igazán tudom megfogalmazni, miért, bosszant az élet, bosszantanak az emberek, bosszant minden apróság. Pár nappal ezelőtt meg mellkast szorongató szomorúság tepert le, amikor elpanaszoltam Medvegynek, hogy minden bajom van, pedig igazából semmi bajom nincs, csodálkozva nézett rám, hogy ez úgy hangzik, mint egy depresszív epizód. Én meg olyan meglepett pikachuként néztem vissza, hogy az ember azt hinné, soha nem volt még ilyen.
Néha csodálkozom, hogyan engednek engem szabadon járni a vadont és nem helyeznek gyámság alá.
.png)
Közben mókás, amennyit szórakozok vele, a szorongás manapság nem jellemző rám, elvégre nagyon sok mindenbe szarok már - ami egyrészt csodálatos, elképesztően megkönnyíti a hétköznapokat, de közben ezzel a bénító szomorúsággal párosulva eléggé megnehezíti az életem hosszútávon. Mert most motiváció híján a fegyelmezettségemre meg a rutinjaimra vagyok hagyva az olyan dolgokban, amik az adott pillanatban kellemetlenek, de összességében kellenek a fejlődéshez (edzés, helyes táplálkozás, tanulás, önképzés), és mint tudjuk, kurvára nem vagyok fegyelmezett.
Furcsa idők ezek, de nem panaszkodom, mert mint fentebb írtam, igazából szarok bele.
Meg amúgy is, lesz majd jobb is, csak most nem az. Inkább dokumentációnak rakom ezt most ide, mert tudom, hogy elmúlik majd.
Tévhit, h kell matek az IT-hoz. :P
VálaszTörlésDe ártani sem árt:D
TörlésVagy csak túl sok programozó vesz körül
Különféle álláskeresős csoportokban van egy fazon, aki konkrétan azzal próbálja eladni magát, hogy ő bizony nocode-programozó. Hátizé... kevés kellemetlenebb jelenséget láttam eddig :D
VálaszTörlésEgy barátunk mesélte nemrég agyvérzés határán, hogy valakivel beszélgetve felhozta az illető, hogy jah igen ő is programoz - tök jó, miben? - excelben.
TörlésVan egy ismerősünk, aki huszonharminc évesen, vegyész vagy környezettudományi PhD után unta meg a banánt, és egyik pillanatról a másikra váltott IT területre 0 IT alappal. Most asszem gépi tanulással foglalkozik és valami medical-related területen.
VálaszTörlésEzt csak úgy itt hagyom :D
Na jó, meg persze azt is, hogy a szarabb periódusok igazából nagyon sokunk életében jelen vannak, én is tettem egy nagy vargabetűt így a szakmai életemben, amikor azt hittem, pályaelhagyó leszek és inkább megyek az élelmipar/táplálktud. területre. Aztán rájöttem, hogy tényleg az az én szívszerelmem, amit anno el is kezdtem, és ez utóbbi soha nem is érdekelt igazán, de kellett az a kerülőút, hogy erre rájöjjek. Szóval, az amit az ember adott pillanatban érez, tök legit dolog, ahogy minden döntése is az, és a végén úgyis kiderül, mi is az igazi #colehoMM
Az esetleges pályaelhagyás lehetősége nem rémít meg egyáltalán, ha kell, szívfájdalom nélkül lépem majd meg, csak az húz fel, hogy ennyire meg kell küzdenem most azért, hogy egyáltalán kipróbálhassam magam dietetikusként, amivel lehet aztán csak szívatom magam. Meh.
TörlésDe kicsit megnyugtat, hogy ez mindenkinek dilemma, BFF egészen pontosan holnap kezd az új munkahelyén (gyógyszertárból iparba), végigasszisztáltam a szenvedését az utóbbi években a régi helyén, majd a szenvedését, hogy akarja-e ezt az egészet, és most az aktuális szenvedést, hogy vajon elég jó ide/akarta-e egyáltalán, szóval tényleg nem könnyű ez, valahogy egyik döntés sem tűnik jónak.
Amúgy csak szórakozom az ITvel, nem mennék oda soha:D számomra egyáltalán nem érdekes vagy vonzó, szóval ez kivételesen fel sem merül:D