Helyzetjelentés

Negatív lett a rákszűrésem, woohoo!

Itt voltak a szüleim a hétvégén, miután hazamentek, egész nap ebben a fura "mindjárt bőgök, de nem" hangulatban voltam. Felnőttként ilyen lenne a kapcsolatunk a szüleinkkel, erőszakkal fogom vissza magam, amikor anyukám pakolászik az én konyhámban meg nyúlkál az én mosogatógépembe, aztán sírok, amikor meglátom az almát a konyhapulton, amit ők hoztak nekem? Mert az alma a kedvenc gyümölcsöm a világon és panaszkodtam, hogy hiányzik az őszi szedd magad nógrádi alma.
Faszom.

Holnap lesz egy harmadik körös interjúm egy melóra, amit nem is akartam, csak udvariasságból végigcsináltam az interjúkat, de mostmár szerintem szeretném? Irodai meló, helpdesk egy brit fejlesztésű kalóriaszámláló appnál. Nem igazán szakmai, de a fizu jobb, heti három home office, és az iroda amúgy sincs messze, 15 perc biciklivel. Lakkozhatnám a körmöm, hordhatnám leengedve a hajam, és nem kéne többet hajnalban kelnem. Havonta egyszer lenne hétvégi meló, amolyan ügyelet fixen HO-ban - de eddig hetente átlagban legalább egy nap dolgoztam hétvégén.
Nem tudom, akarom-e én ezt, de tény, hogy már kurvára unom a kávéfőzést.

Közben felkértek megint, hogy legyek műszakvezető, mostmár igent mondtam, mert mellécsapták, hogy csak reggelt kapnék és cserébe fixen szabadok lesznek a hétvégéim.

Heti nyomor 1: begyulladt az ínyem a három megmaradt bölcsességfogamból az egyiknél, egy hetig alig tudtam rágni és fájt az ásítás. A speciális fertőtlenítő szájvíztől egyre jobb a helyzet, de mellékhatásként nem érzem a nyelvemet.

Heti nyomor 2: valami hormonális gebasz miatt olyan szinten aknés lett az arcom, amilyen tinédzserként nem volt, csak már társultak hozzá szarkalábak meg kezdődő ráncok is, komolyan öröm volt minden reggel tükörbe nézni (természetesen ebben az időszakban esett meg a személyes interjú, szóval szuper volt magabiztosságot színlelni). Azóta elmúlt, de mi a fasz, lehet el kéne menni egy vérvételre.