Életem: a starbucks vészkijáratának lépcsőjén ülve bőgni a telefonba Medvegynek az elutasító emailen.
Még mindig nem tudtam rávenni magam, hogy elolvassam, de Medvegy szerint zavarbaejtően kedves, és egy ponton szerepel benne, hogy nem akarnak elterelni az utamról, ne adjam fel az álmom, és később szívesen dolgoznának együtt velem - dietetikusként.
Mindegy, megyünk tovább.
(mindez amúgy pont a tizenharmadik évfordulónkon történt, pénteken, hát mi ez, ha nem egy jel)
Vettem talpbetétet az új martensembe, eddig kényelmes volt, a betéttel egy óra alatt hólyagosra törte a lábam. Kibicegtem a legközelebbi mosdóba és kitéptem a cipőmből, utána még mindig fájt, de legalább tudtam normálisan járni. Kérem vissza a nyolc fontomat, Scholl.
Amúgy csak simán nyomorultul érzem magam, elkezdtem betanulni műszakvezetőnek, ami eleve marhanagy boldogsággal tölt el, erre rögtön az első általam vezetett műszakon elájult a cukorbeteg munkatárs, hát ilyen komolyan nincs, szeretném kérni az univerzumot, hogy nagyon szeretnék egy kicsit kellemesen elégedett lenni.
Óóóóó, :(( Vigasztaló távölelés!! <3 Az mondjuk egész szép, hogy ezek szerint személyre szabott elutasítólevelet írtak :') de hát ezen a ponton tudom, hogy nem segítség. Tényleg ne tántorodj el!! Annyira szurkolok neked! (Dolly voltam)
VálaszTörlés