HCPC-től semmi hír, őszintén megvallva szerintem idén már nem is lesz, gyanítom a fű se nő decemberben.
Kaptam zajszűrős fejhallgatót, a malac meg új macskabútort. Game changer mindkettőnknek.
Megjártam Budapestet - jó volt, sírtam, nevettem, jókat ettem, a búcsúzáskor meg úgy zokogtam, hogy egy napig fájt utána az arcom és úgy bevérzett a szemem, hogy meg kellett nézetnem egy gyógyszerésszel.
Életemben először utaztam egyedül (mókás volt, csak kicsit uncsi) meg hívtam Ubert, mert 11kor landolt a gépem és addigra már olyan szinten kivolt a faszom is, hogy inkább kiköhögtem 30 fontot, mint hogy várjak a buszra.
Lett egy új tetoválásom.
Jártunk M.-mel portréfestésen - mármint mi festettünk, olajfestékkel, vászonra, élő modell után. Én vért pisiltem, kijózanító élmény volt, mivel "pfff szoktam firkálgatni, mi lehet olyan nehéz, menni fog ez simán" hozzáállással mentem oda, aztán fél óra után sírni akartam, mert nyilván nem ment simán. A végén jó élmény lett, de egy önismereti folyamat is volt.
Varrtam egy ruhát teljesen kézzel, és pont annyira lett jó, hogy vérszemet kapjak további próbálkozásokra.
wow, a portréfestés szuper (és félelmetes) lehetett- adtak tippeket, hogy mit hogy csináljatok, vagy csak odaültettek a vászon elé, hogy hajrá?
VálaszTörlésNagyon érdekes volt, kötetlen, de kötött - a tanár velünk együtt festett, az volt a menetrend, hogy elmagyarázott egy alaplépést, majd kaptunk fél órát, amikor elmondta a következőt, meg időnként körbe is járt egyesével végignézni minket. Nem volt kötelező követni ezeket a lépéseket (én egy idő után elengedtem és mentem a saját hülye fejem után), de az olajfestésről meg a színezésről nagyon sokat tanultunk:D
Törlés