Eseménydús napok, pénteken próbaműszakra mentem egy közeli független speciality kávézóba, ahol ajánlatot kaptam. Mivel a február rövid hónap, nekem meg egy hónapos a felmondási időm, azonnal rohantam felmondani, ami szivettépő volt, de ez van.
Aztán szombaton hazaugrottam a hétvégére, gyakorlatilag leülni nem volt időm, mert kedden már jöttem is haza, este tizenegykor landolt a gépem, és ma 5:30kor már én nyitottam.
Ja és ma életemben először hívtam a rendőröket, amikor az amúgy jólszituált hajléktalan ürge, akit reggel beengedtem melegedni, úgy döntött, visszaél a bizalmammal és bekábszizik a vécében, hogy utána magában kezdjen beszélni és tőlünk kérdezgesse, hogy mit mond neki a kalapos kollégánk, aki nem volt jelen.
Élni tudni kell.
Bővebben mesélek majd később, de még mindig úgy érzem magam, mint a búvár, akit túl gyorsan hoztak fel a felszínre.
Ugyanitt mi lehet az oka, hogy Magyarországra utazva pár nap alatt olyan szinten kiszárad az amúgy problémamentes bőröm, hogy a hazautazás napján már vágyakozva néztem anyukám konyhájában az olívaolajat, hogy milyen lenne magamra kenni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése