Az a szar abban, ha az ember már kényelmesen kompetens a munkahelyén, hogy váltáskor gyötrelmes érzés újra bénának lenni. Folyamatosan emlékeztetnem kell magam, hogy nem vagyok itt egy hete, nyilván nem leszek olyan szinten három műszak után, mint ahonnan eljöttem másfél év után, de na, türelmetlen vagyok.
Közben nagyon ígéretes minden: elképesztően laza mindenki az összes közvetlen munkatárstól a főfőnökig, még a vevők is, a kávézó pedig ezerszer nyugodtabb, tipikus kis békés hely, ahová az emberek tanulni meg beszélgetni ülnek be. A műszakok lassabban telnek, de kevésbé merítenek ki így is, elvégre nincs az az őrült rohanás meg kapkodás.
Most meg végre szabadnapom van, és holnap is, és lehet ma ki sem kelek az ágyból. Maximum kacsatápért, mert abból pont kifogytunk. De még nem döntöttem el.
Lehet kérdezni, hogy mi történt azóta? Izgulok......
VálaszTörlésNem akarok unnepronto lenni, de nem tortenik semmi, csak en unalmamban szorongok :')
Törlés