Két hete pénteken megérkeztek a szüleim, vasárnap én és Medvegy ételmérgezést kaptunk és az ittlétük hátralévő idejében csak döglöttünk otthon, amíg ők hozták nekünk az almalevet meg a pufirizst.
Életemben nem örültem ennyire a home office lehetőségének, így csak egy napra kellett beteget jelenteni - újonnan bekapcsolódó nézőink kedvéért valamiért a hülyén működő agyamban ez sosem opció, a múltban mindig inkább bevonszoltam magam lázasan vagy félholtan.
Csak hát sajnos most ez fel sem merült, mert hétfőn reggel nyolckor kezdődött volna a munkanap, én meg hétkor még vödörrel a térdeim között ültem az ágy szélén.
mind the vödör a kép sarkában
Más, kevésbé undorító: hónapokig játszottam a gondolattal, mire végre rábeszéltem M.-et és elmentünk a helyi terembe boxra, és teljesen ráfüggtünk, most hetente egyszer járunk. Így hetente kétszer megyek az irodai konditerembe súlyzós edzésre, egyszer boxra, és hétvégén elkísérem Medvegyet a hosszú lassú futására - amihez ha sikerül hosszútávon tartanom magam, nagyon boldog lennék az aktivitásommal.
Heti három edzéssel pont a Covid előtt sikerült életem eddigi legjobb formáját elérnem, jó lenne újra valami hasonló.
Saláták és körömlakkok: szégyellem BFFnek is bevallani, de nekem nem való a géllakk, és visszatértem a mezei körömlakkhoz. A géllakk nekem értelmetlenül hosszú ideig tart, én szeretem hetente váltogatni; a tartósság király, de nekem a sima lakk is meglepően tartós; és megvallom nőiesen, de eléggé szétbarmoltam a körmöm a géllakkal, mert sosem álltam meg és ritkán bajlódtam a szakszerű leoldással és simán lehámoztam (ezt remélem senki sem csinálja utánam).
Ja és tegnap vettem csillámos körömlakkot és kilakkoztam vele a lábkörmeimet is. Senki sem látja, de engem meglepően boldoggá tesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése