Vettünk egy új Shark porszívót, ami már önmagában a (múlt) hónap híre (volt), de aztán kiporszívóztam vele a kocsit, a végére folyt rólam a verejték, de a büszkeség, az öröm, ah de megérte, Brit Fiúnak percekig mutogattam utána hogy 'és nézd ezt! hogy csillog! meg ez is! milyen szép tiszta!'.
Azóta újra tiszta retek meg morzsa, hála annak hogy a kocsiban élünk, de na, az egy nagyon jó hét volt, amíg tartott.
Az a fura érzés, amikor veszek valamit vinteden, és érzem, hogy frissen van mosva és tiszta, de ez más tisztája és fura szagú, és kábé két ujjal fogom meg és dobom be a mosógépbe.
Voltam rákszűrésen meg vérvételen, pacsi nekem meg elismerés. A rákszűrés csak másfél évvel volt megcsúszva (még a laza angol mérce szerint is, ami kétévente ajánlja, ami amúgy mi a fasz), a vérvétel meg...
Közben kalóriadeficitre raktam magam, mert unom, hogy van rajtam öt kiló ami elválaszt attól az elképzelt csodálatos élettől, ami az enyém lehetne, ha öt kilóval kevesebb lennék - hogyan magyarázzam el azt az érzést, amit szerintem minden második nő ismer. És nyilván túlzok, de annyira azért nem. Az első néhány nap kemény volt, de úgy egy hét után általában megtörik az ember lelke, és onnantól már rezignáltan porciózza a reggeli zabot és a kávázóban csak kicsit fáj americanót rendelni szójatejjel, miközben a partnere gond nélkül kéri ki az ő mokkáját meg mellé egy pisztáciás croissant-t.
Amúgy miért ilyen kegyetlen a természet velünk, nőkkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése