Aquapark

Tartalmas volt a tegnapi nap, felkerekedtünk és elmentünk végre csúszdázni. Totál fel voltam spannolva, főleg hogy a fürdőruhaparával is leszámoltam, de ezt majd egy másik posztban, egy kávé és egy süti mellett elmesélem.
A lényeg, hogy tíztől ötig kis megszakítással folyamatosan ugráltunk, csúsztunk, majd rohangáltunk a lépcsőn, és kezdtük elölről. Csak a déli órákban vonultunk félre, ami alatt ő aludt, én meg kiolvastam a marie claire-t, de aztán újult erővel folytattuk.
De most... húha. Már éjjel jeleztem, hogy alig tudok kikászálódni a mosdóba, és valahogy fájnak a lepedő ráncai. Úgy terveztem, hogy ma már tornázni fogok, de tekintve, hogy úgy mozgok, mint egy bádogember és mindenem fáj, inkább elhagytam a desszertet. A bőröm bizonyos helyeken indiánbarna, máshol továbbra is fehér, de majdnem mindenhol húzódik és fáj, ja, és a hátam foltokban barnult, tekintve, hogy egy fa lombkoronája nem egybefüggő. Bár még így is jobban jártam, mint egyesek, akik málnaszínre égtek és csak papucsban tudnak járni.
To sum up, az Aquapark nagyon jó móka, csak öreg vagyok én már ehhez. Pár napra szükségem lesz még, hogy kiheverjem a dolgot.

100 bejegyzés

Mivel ez egy ilyen nagyon szép szám, illene ide valami nagyon szépet tenni.

De nem jut eszembe most semmi szép, csak én, hahahaha, úgyhogy megyek is felöltözni, nehogy ez a túlzott szépség megártson a többi embernek.

-

Hamarosan eleget teszek háziasszonyi teendőimnek (megvarrom uracskám munkakeresőnadrágját és megírom apám iskolájának a reklámszöveget), aztán terveim szerint bepunnyadok az üres kádba keresztrejtvényt fejteni (tavaly is ezt csináltam a kánikulában és még élek).

-

24 nap, és 666 naposak leszünk.
Ennek örömére majd feláldozzuk Siegfriedet, hogy szerelmünk örökké tartson és az istenek is támogassanak.

-

Totál behajbuzultam. Rozmaringolaj, mandulaolaj, és folyamatosan nézegetem, mikor éri már el a lenövésem azt a hosszt, amivel nem nézek ki hülyén.
Fotózni akarok.
Most egyébként matricákat ragasztok Sammyre, a netbookomra, miközben simizik a lábszáram és South Parkot nézünk.

Főzőcske, de okosan

Most éppen "cicege" készül (ezt csakis Ő tudja kimondani, egy tizenakárhány évet visszaugorva az időben és végtelen nosztalgiától csöpögve), és előttem egy tepsi "sport szelet". Ez nem gasztroblog, szóval se recept, se kép, csak bejentés, hogy elkészítettük és finom.

-

Mindig jön egy hirtelen kattanás, amikor rádöbbenek, hogy otthon akarok dvdre tornázni, és ilyenkor a bőség zavarában minden sz.rt letöltetek drága urammal, aminek a felét aztán egyetlen próba után a feledés homályába száműzöm. Ilyen volt a pilates, Béres Alexandra, vagy a zumba (miből gondoltam, hogy a botlábammal és a velemszületett cinizmusommal ez nekem tetszeni fog?). Viszont előfordulhat, hogy rákattanok, mint pl. Rubint Réka néhány végigcsinálható blokkjára (korai comb-popsik, a későbbi überbrutálokhoz még puding vagyok), vagy Norbi kick-boxára.

És mindezek mellett rá vagyok nőve a szobabiciklire, és a csuklósúlyaimat is kezdem megszeretni (a karom és a vállam nincs velem egy véleményen, de én vagyok a nagyobb és az erősebb: majd ha annyira kigyúródnak, akkor lehet szó tárgyalásról).

Meg persze megy a hajnövesztés ezerrel, és persze a biodolgok. Tegnap bedörgöltem a hajvégeimbe pár csepp mandulaolajat, és büszkén betettem az eddig használt rozmaringolaj mellé. Házi katyvasztásra még nem vállalkozom, de ami kérik, nem múlik.

-

Élek, habár nem virulok, tekintve hogy noha életem párja határozottan virgoncabb, én tegnap határozottan meg akartam halni, és háromnegyed óra után "én ezt nem bírom tovább" hörgéssel ajkamon leestem a szobabicikliről. Tegnapelőtt meg húsz perc után abba kellett hagynom a kedvenc kick box DVDmet, mert addig tartott a lelkierőm.

És aki ezek után a szemembe nézve azt meri mondani, hogy a testmozgás jót tesz a görcsökre, az megcsókolhatja a hátsó felemet.

DE! legalább kibírtam gyógyszer nélkül! Már negyed éve nem szedek semmiféle gyógyszert, és terveim szerint idén nyáron allergiagyógyszert is elfelejtem.

-

A kedvem a béka feneke alatt, tekintve, hogy a délelőtt java részét nyolcadik kerületi orvosi rendelőkben (ÖRÜLÖK, HOGY MÁR NEM AKAROK ORVOS LENNI), a másik felét egy taxiban, halottsápadt pasim kezének szorongatásával töltöttem.
De mostmár legalább itthon vagyunk, South Parkot néz és már elég jól van ahhoz, hogy ne úgy szóljon hozzám, mint valakihez, aki rálépett a lábujjára a tömött buszon.

-

Uracskám elment alagsorban kétes alakokkal elvegyülni, úgyhogy ezt kihasználva tornáztam, bicikliztem, Jóanyámmal eszmét cseréltünk.

Ja, és olyan nőcis dolgot csináltam, amiket magányosan csinálok, habár mindenki tudja, hogy csinálom, mégis titkolózom, mert próbálom elhitetni mindenkivel, hogy én egy természetadta szépség vagyok, és egy szalmaszálat nem kell keresztbe tennem azért, hogy úgy nézzek ki, ahogy.