A kedvem a béka feneke alatt, tekintve, hogy a délelőtt java részét nyolcadik kerületi orvosi rendelőkben (ÖRÜLÖK, HOGY MÁR NEM AKAROK ORVOS LENNI), a másik felét egy taxiban, halottsápadt pasim kezének szorongatásával töltöttem.
De mostmár legalább itthon vagyunk, South Parkot néz és már elég jól van ahhoz, hogy ne úgy szóljon hozzám, mint valakihez, aki rálépett a lábujjára a tömött buszon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése