Ma egész nap nem láttam.
Ilyen nagyon rég nem volt, nem vagyok hozzászokva, és a vártnál is morcosabb vagyok, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az utóbbi két napban produktívabb voltam, mint az előző fél évben (kisúroltam az egész konyhát, a téli ruháimat lecseréltem nyárira, mindkettőt leszelektáltam és rendszereztem a szekrényben, rendet raktam az egész lakásban, és még a kanapé mögé is bemásztam port törtölni, pedig azt nagyon utálom). Márpedig ha én takarítok, akkor valami nagyon nincs velem rendben.

Világéletemben a depresszióm indikátora a tiszta ablak volt. A szüleimnél szép nagy ablakok voltak, és ha nagyon magam alá kerültem, nekiestem ablakpucolóval. Fájtak a karjaim, mire végeztem, de mivel anyukám utál ablakot pucolni, esküszöm világosabb lett a szoba ilyenkor.

Reggelente a szekrényből kifolyó, kanapén-széken szétszórt ruhamennyiség előtt - "Nincs mit felvennem!"

Zsúfolásig megpakolt könyvespolc előtt, 15 könyvtári könyvvel a lábamnál, számtalan ebookkal a gépemen - "Nincs mit olvasnom!"

Telepakolt hűtő ajtaját nyitogatva - "Nincs mit ennem!"

Több doboznyi tea között keresve - "Nincs mit innom!"

300 gigányi torrentfilmesmappát nézegetve - "Nincs mit néznem!"


Ilyenkor érzem, milyen idegesítő lehetek a külvilág számára.

Egyedül vagyok egész éjjel.
Már megnéztem két filmet, sütöttem egy kenyeret, ecettel fertőtlenítettem a konyha ecettel fertőtleníthető részeit és elmostam az elfekvőben lévő befőttesüvegeket, amiket nem volt kedvem elmosni, sem szívem kidobni.
(összesen hat üres mogyoróvajas üveget találtam. NO REGRETS)
Mivel Medvegy nélkül nincs Medvegy hülye "éjfélre ágyba" szabálya, talán még egy film belefér és a szemetest is kimoshatom, esetleg rajzolok egy freskót a falra és írok egy családregényt.

Holnap már nem tudom, mit fogok kínomban kitalálni.

(amikor a macska kiveszi a tálkájából a kaját, mert jobban esik neki a frissen fényezett padlóról enni, szinte érzem, hogy rángani kezd a szemem alatt az ideg)

Alaphelyzet: Medvegy mellettem eszik.
Én: A grapefruitod a nyakamra köpött.
Ő: Az én grapefruitom, azt csinál, amit akar, ne próbálj beleszólni a nevelési elveimbe.

Én: Ha lenne egy olyan cicám, mint Maru, én lennék a legboldogabb ember a világon.
Ő: <pár másodperc hallgatás után> Ezt remélem elmondod majd az esküvőnkön a beszédedben is.

Holnap elmegy három napra csapatépíteni, nem tudom, kinek a hülye dumáját fogom hallgatni.
Valószínűleg az övét, csak telefonon meg facebook chaten, de ez már csak így megy, amióta össze vagyunk nőve.

Azt álmodtam, hogy volt egy hatalmas német juhászkutyám. Az álom legmeghatározóbb része az érzés volt, ahogy a szőrébe túrok, és érzem, milyen puha és sűrű a bundája.
(aztán felébredtem és csak Medvegy lába volt, haha)

A mai étrendem javát dió és sajt tette ki. Csókolom, dietetikus szeretnék lenni.

Ma bingevásároltam két körömlakkot, egy zacskó gumidínót és majdnem egy ÖTÖDIK fogkrémet. Amúgy a gumidínónak teljesen más íze van, mint a gumimacinak.

Anyukám ma a kezembe nyomott egy zacskónyi dióbelet, hogy ez az enyém.
Óriási ragyák, here i come.

Azt álmodtam, hogy újra kellett írnom a biológiaérettségimet.
És elkéstem róla.

Úgy tűnik, ez a május visszatérő álma, tavaly is volt, csak kémiával, azelőtt meg már az érettségik után azt álmodtam, hogy elkeverték az eredményeimet, ezért meg kell ismételnem az egészet.

Még korábban vettem egy nadrágot Medvegynek, de kicsinek bizonyult, sőt, kijelentette, hogy soha nem lesz jó rá, annyira nem a mérete.

Erre ma megkértem, hogy próbálja fel - és ugyan nem tökéletesen kényelmes, de be tudja gombolni.

Mindezt úgy, hogy egy súlyzót nem vett a kezébe és ugyanúgy havonta egyszer félrekajál egy gyorsétteremben, csak az én főztömet és kenyeremet eszi.

Imádom a férfiakat, szőröstül-bőröstül, de az elképesztően szerencsés hormonháztartásukért és az anyagcseréjükért igazán megérdemelnék, hogy legalább a szülést átvállalják tőlünk, hogy azért egyenlő legyen a nemek között a szívás.

Sosem látott mélységekbe süllyedtünk.
Ma, amikor kezünkben egy-egy üveg borral kijöttünk a boltból (poszt-nyaralós ajándék magunknak, mert megérdemeljük), rádöbbentem, hogy igazából két lehetőségünk van: vagy isszuk bögréből, mint a tinik a házibuliban, vagy a még mekiből csórt kóláspohárból, ugyanis az egy éve, anyósoméktól kapott borospoharakból már egy darab sincs meg, mert szép sorban mindet eltörtem, a legutolsót egy-két hete.

Két Három* napra leugrottunk Siófokra, és mire visszajövünk, mindenki elballagott.
Én meg csak lesek, hogy nemrég még én ballagtam, elég rövid volt a hajam és kissé vékonyabb is voltam, és egyáltalán nem voltam meghatva, mert izzadt volt a sorban mögöttem jövő keze, törte a lábam a cipő, iszonyú meleg volt és aggódtam, hogy a nagyszüleim meg senki ne piszkálja Medvegyet jobban, mint amire felkészítettem (picit nehezen viseli a nagyobb társasági eseményeket).
Öregszem.

*annyira öreg vagyok, hogy már Medvegynek kell rám szólnia, hány napra is utaztunk el, mert rosszul tudom ezt is.