Dorci kezdi kihízni a dobozát - ami igazából egy mezei cipősdoboz, de egy normál 43-as pár cipő belefért, az én macskám meg már alig.

És ez tök jó.

Manapság elég sok energiát (meg pénzt... leginkább pénzt) fektetek a macska téliesítésébe, de megéri, már tartósan öt kiló fölött van és úgy kikerekedett az egész jószág. Komolyan, nem csak a pocakja, hanem a feje is olyan kis buci, és végre nem az a slank fekete szépség, hanem puha, dögönyöznivaló kis tömör gyönyör, akit már határozott izommunka karba venni és pár percnél tovább megtartani.


Amúgy holnap Kórélettan zh, de arról nem akarok beszélni, ezért született egy komplett bejegyzés a macskám súlygyarapodásáról.

#6 - 101/1001

6. megnézni 25 filmet moziban: 25/4

A Crimson Peak-et még trailer korában kinéztük magunknak, hogy ez kell. Engem az ilyen sötét képi világgal meg lehet venni kilóra, a kísértetekkel pláne, Mia Wasikowskát és a kosztümös filmeket imádom (főleg előbbit az utóbbiakban). Ja, és beteges vonzalmat érzek a romos házak iránt, szóval ezt a filmet elvileg nekem forgatták.

Medvegy: Na, régen ilyennek képzeltem,
ha a nők menstruálnak.

Az előzetes alapján mindketten mást vártunk, de a lécet így is bőven megugrotta, én odáig vagyok meg vissza, és amint kiértünk a folyosóra, már azon járt a fejem: mikor jelenik meg BluRayen. Medvegy 10/9re értékelte, úgy, hogy utálja a szellemes filmeket és saját bevallása szerint már tervezte, hogyan fogunk röhögni rajta hazafelé menet. Hát erre nem imádtuk..?

Amúgy ha valaki meg akarná nézni: a film nem véletlenül kapta a 18 karikát. Nem kicsit lepődtem meg, amikor lecsüccsent mellénk két kb. 10 éves lány - mivel nem voltak valami szimpatikusak, nem igazán aggódtam a lelki épségükért, de én a saját gyerekemnek ilyet nem engedtem volna (a film kb. harmadik percében a főszereplőt kislánykorában éjjel kísérti kolerában meghalt anyja elfeketedett csontvázú szelleme).

Szóval egy újabb szuper moziélménnyel bővült a listám.

Ma reggel tankonyha volt. Minden ment a maga megszokott, békés unalmasságában: lucskos káposzta volt a menü (ki találta ki, hogy egy étellel kapcsolatban a "lucskos" szót használjuk..?), jól sikerült, elmosogattam-rendet tettem magam után, a tanárnő jóvá hagyta, hogy mehessek öltözni, én meg nagy boldogan fordultam is ki a konyhából...

...és a folyosón vagy egy tucat teljes menetfelszerelésben feszítő tűzoltóval kölcsönösen rácsodálkoztunk egymásra. 

Amúgy nem történt semmi, csak valamit ellenőrizni jöttek, hogy miért ennyien, rejtély, de nem tiltakozott ellenük senki sem.

Ja, és remekül illusztrálja a lányiskola kínjait, hogy egészen felbolydult a kis csoportunk ettől a kis tesztoszterontól, az öltözőt betöltötte a hangos vihorászás, és komolyan csalódottak voltunk, hogy hazafelé menet, amikor már normálisan néztünk ki és nem pedig talpig fehérben és konyhásnéni sapkában feszítettünk, már nem voltak sehol.

A Semmelweisen nincs nagy hagyománya az őszi szünetnek. Tavaly három nap volt, idén úgy volt, 22.-23. lesz (de 22.-én csak 9:30tól, tehát a reggel 8as órámra ugyanúgy be kellett volna mennem).

Erre ma reggel kaptuk az alábbi szerelmeslevelet:

Tisztelt Hallgató!

Tájékoztatom, hogy Dr. Szél Ágoston rektor úr - KS/RTIT/954/2015. ikt. számú levelében - 2015. október 21-én (szerdán) 10.00-13.00-ig oktatási szünetet rendelt el. 

Levelével egyidejűleg visszavonta az október 22-én 9.30-tól elrendelt tanítási szünetet, így október 22-én a páratlan hét csütörtöki órarend szerinti órák megtartása szükséges.

Üdvözlettel

Dr. Nagy Zoltán Zsolt

dékán

Szerdán csak reggel 8-kor és 17-kor van órám.

#29 - 101/1001

29. legalább 5 km-t futni futóversenyen

Most szerintem nagyon sok embert meg fogok lepni, de nagyon nem vagyok egy futóalkat.

Ugyan szép hosszú lábaim vannak, jócskán meg vagyok áldva cipelendő súllyal, és a tüdőkapacitásom is kb. a fele egy normális emberének.
(plusz az utóbbi időben a kondim is rég látott mélységekbe zuhant, de ez már csak mellékes)

Szóval ha én futok, az nem igazán az élvezetről szól - hanem a küzdelemről. Persze, kapok vissza endorfint rendesen, de ez ritkán kárpótol a táv 90%a alatt érzett szenvedésért.

Akkor miért is futok?
Mert hülye vagyok.
Meg mert szeretem a pólókat, amiket a versenyeken adnak.

5 km-t futottam ma, és szerintem jobban nyűglődtem, mint akik maratont futnak holnap. Minden bajom volt, párszor bele is sétáltam egy kicsit, de tényleg nem sokat, és ennek egyetlen oka van: a közönség. Valahányszor hagyni akartam a p.csába az egészet, elmentem valaki mellett, aki megtapsolt, integetett vagy csak bátorítóan mosolygott, én pedig előhalásztam valamiféle rejtett erő- és akarattartalékot, és mentem tovább.

És a végén valóban büszkén vettem át az érmet, mert lehet, hogy a mezőny végén futottam be, de most átéltem a közhelyt, és egy kicsit legyőztem önmagam.

A 200 forint meg ment a perselybe.

UPDATE: Ez egy tavaly szeptemberi bejegyzés, és egy másik blogon olvasva a kérdéssort döbbentem rá, hogy az utolsó két kérdést lefelejtettem. Hát most pótlom, és egyben reposztolom, mert szerintem ez amúgy is nagyon cukira sikerült.

Tegnap vérszemet kaptam Karak hozzászólásától, úgyhogy most egy komplett bejegyzés erejéig nem beszélek semmi másról, csak Dorciról.
(a bejegyzéshez átböngésztem a képeket róla, és rá kellett csodálkoznom, milyen gyorsan felnőnek...)

1. Hogy hívják a kisállatod?
Dorian Gray. Egy szürke macskának szántam ez a nevet (remélem érzitek, milyen vicces vagyok), ezt a kis hülye feketefejűt Dantesnak akartuk hívni, de végül valahogy mégis így alakult. Jó döntés volt, abszolút Dorci.

2. Milyen fajta állat ő?
Egyszerű házimacska.

3. Milyen régóta van nálad?
Tavaly március óta, vagyis másfél éve. Eredetileg a 15.ei hétvégén akartunk menni, erre piros riasztás lett az egész országban, úgyhogy kapott egy hetet ajándékba, amikor már csak egyke volt a mamája mellett.
UPDATE: Mostmár két és fél éve.

4. Hogyan szerezted?
Internetről kukáztuk, mint sok mindent (cuccaink java részét és egymást is). Leutaztunk érte Székesfehérvárra, amit azóta Székescicavárnak hívunk.

5. Milyen idős a kisállatod?
Külön megkérdeztem, mikor született, hogy tudjuk ünnepelni, úgyhogy február elsején lesz két éves.
UPDATE: Mostmár három.

6. Van-e valami vicces tulajdonsága a kisállatodnak?
Az egész kisállat egy nagy vicc.
Szereti játékból, lesből megtámadni Medvegy lábát. Nem tanult meg fára mászni, de ha farmert viselünk, egyből élesíteni akarja rajtunk a karmait (de mivel nem hagyom, végül nekem kell levágni, különben addig nő, hogy már mindenbe beleakad). Időnként beront a fürdőbe, ha bent vagyunk, és zavarba ejtően néz. Nem a tálkájából eszik, hanem kiveszi onnan a falatot, és a padlóról nyammogja el (amitől idegrohamot kapok és kb. kétnaponta takaríthatom). Sokszor kint felejti a nyelvét, ha alszik. Mivel remek szokásom, hogy nem tudok megülni a fenekemen, nem az ölembe fekszik, hanem mellém, és aztán a lábával megfog. Megtanulta, hogy ugyan tőlem jön a kaja, nem érdemes felkelteni hajnalban, úgyhogy csak akkor rohan le reggel, ha az ébrenlét első jelét mutatom.
És ezek csak a saját hülyeségei, a minden macskára jellemző macskahülyeségein túl (különös vonzalom dobozokhoz, műszaki cikkekhez és az éppen használt tankönyvekhez, elképesztő kíváncsiság, hirtelen hiperaktivitás, magasabb bútorok kényszeres megmászása, stb).

7. Mit jelent számodra a kapcsolatod a kisállatoddal?
Olyan, mint egy gyerek. Szinte mindig volt macskánk, de ő az első, akiért komolyan én felelek: az én dolgom, hogy legyen mit ennie, innia, biztonságban legyen és jól érezze magát, és ez a felelősség egészen megváltoztatta a hozzáállásom és különlegessé tette a kapcsolatunkat. Medvegy időnként meg is jegyzi, hogy már-már féltékeny, amilyen szerelemmel egymásra nézünk (aztán összeveszünk, én rákiabálok és ő megharap, de némi duzzogás után kezdjük elölről).
UPDATE: Úgy tűnik, kinőtt a kamaszkorból, mert már nem veszekszünk, csak még jobban imádjuk egymást.

8.Van-e valamilyen közös kalandotok?
A hazahozása kezdetnek elég izgis volt, aztán a túra az állatorvoshoz is (az inkább rémálomba hajlott).
Kis aranyos "kalandka", amikor először látta a lábujjainkat (hideg volt, amikor elhoztuk, állandóan zoknit viseltünk), és napokig menekülnünk kellett előle, olyan izgalommal próbálta levadászni őket. Vagy amikor először hozta a haza a zsákmányát egy döglött veréb formájában, amit aztán reggel találtam meg az előszobában.
Mellesleg akinek van, tudhatja, hogy macskákkal az egész élet egy nagy kaland.

9. Milyen beceneveken hívod a kisállatodat?
Dorci, Dorc, Purci, Cicabuci, Buci, Bucc (ha összeveszünk: seggfej, seggfejbuci) - mindre hallgat.

UPDATE:
10. Mi volt az első reakciód, amikor megláttad?
Még most is emlékszem rá: elmentünk érte, és a néni, aki addig nevelte, eltűnt az egyik szobában, és mire észbe kaptam, a kezembe nyomott egy kis szőrös valamit. Kicsi volt nagy fülekkel, nem is fekete, inkább barna bundás, és csodálkozó "te meg ki a f@sz vagy" cicaszemekkel nézett rám, én pedig majdnem elsírtam magam.

11. Milyen játékai vannak?
Mióta öregszik a kis buci, már nem olyan játékos, mint kiskorában, de régen voltak kis csörgős labdái, csak mindet bepöckölte a bútorok alá vagy megette, a lényeg, hogy lassan eltünedeztek. Van még egy, amit Medvegytől kapott, nem tudom, mi a neve: egy csilingelő tollas labda, amit 30 centi gumi köt egy pálcához, ezzel szoktak játszani. De örök kedvence mindig a spontán összegyűrt papírgalacsin volt, már arra hegyezi a fülét, ha hallja a papír gyűrődésének hangját.

Medvegy tegnap kb. 4 órán át ült mozdulatlanul, mert Dorci az ölében csicsikált.
Bolond Macskás Embert teremtettem.

Éppen Szabad Keddem utolsó óráit élvezem, amikor e-mail jön, hogy a holnapi két órámból az egyik elmarad, a másik meg tesi, így hát lesz egy Szabad Szerdám is.
Woohoo, váratlanul szép az élet.

Amúgy meg holnap leszünk hat éve együtt. Medvegy dolgozik, aztán 20:15-re megy suliba, szóval holnap nem lesz nagy hejehuja, csak egy kis villámrandi. Holnapután viszont megkezdődik a hetedik év, amikor elvileg minden megváltozik, nehéz lesz és szakítunk (vagy ez csak a házasságra vonatkozik..?).
Nem igazán tudom, milyen új hülyeséget tudhatunk még meg egymásról, ami az előző években nem derült ki, de állunk elébe.

#77 - 101/1001

77. végignézni egy Medvegy által választott animét

Medvegy szerencsére nem élt vissza a helyzetével, és nem egy tízezer részes bénaságot vagy a Narutót választotta: a Danganronpa mindössze 13 epizód, ami pont elég egy jó kis sztorira, de még éppen nem unom el az életem a vége előtt.

Szerintem nem ez volt az utolsó közös animénk (de nem is hiszem, hogy ez lenne a belépőm az otaku-világba).

A 200 forint pedig ment a perselybe.

Azért is érdemes jóban lenni velem, mert akkor vicces (vagy általam viccesnek gondolt, sokszor a kettő nem fedi egymást) képeket küldözgetek facebookon vagy viberen a nap közben történtekről.

1. hangulat Élettan ZH után; 2. sikerült isteni finom sajtot venni a Lidlben; 3. Medvegy szüleivel a Balatonon;
4. egy pénisz alakú répa (*hihihi*); 5. Berlini szelfi - dicsekszem az új szemüvegemmel; 6. helyzetjelentés: rendet raktam a ruhásszekrényemben. Ezek mind csíkosak.

1. ennyire örülök az új frizurámnak; 2. Medvegy művész úr alkotott nekem a poros tévére (*hihihi*); 3. az ok, ami miatt nem tudtam beágyazni;

4. válasz a kérdésre, hogy hogyan sikerült életem első tankonyhai gyakorlata (az egy ragtapasz az ujjamon); 5. boldogan dolgozom a tételeket kifele, amikor HOPP elmúlik a lelkesedés; 6. senki nem hitte el, hogy szerepeltem a Glamour gardróbfrissítés videójában.

1895

"Felolvastatván helybenhagyatott és a bejelentő által írástudatlansága miatt kézjeggyel elláttatott."

Ez 1895-ben megeshetett Magyarországon, egy nem is olyan kicsi városban.

(ígérem ez az utolsó régi anyakönyves poszt)
(már írni sem tudok rendesen, félreírtam a dátumot)