2012. augusztus 31., péntek
Olvastam egy régebbi cikket, amiben pszichológusok "kiszámították", melyek a legviccesebb, legszomorúbb és a legijesztőbb filmjelenetek. Én nagyon fatökű lehetek, mert egyik sem tett rám nagyobb hatást, de összeszedtem magamban a saját listámat.
Számomra aktuálisan legviccesebb filmjelenet:
(uccsó 15 másodperc, többször vissza kellett tekerni mert sírva nevettem rajta)
De ha mindenképp film kell, és örök kedvenc, akkor jöhetnek a Csupasz pisztolyok.
Apukámmal néztem kiskoromban, bármelyik részt kívülről tudjuk idézni.
Legszomorúbbat már nehezebb volt választani. Gondolkodtam, mi volt, amin utoljára sírtam, de ezt az utóbbi idők labilis idegállapotainak függvényében nem tekintettem mérvadónak. Úgyhogy amin utoljára igazán sírtam, az a Star Wars volt, amikor meghal egy ewok. Csak hogy lássátok elképesztő elszántságomat, próbáltam kikeresni a teljes filmből, de még azok a videók is blokkolva vannak, amik a film azon részét tartalmazzák, ahol történik a szomorú esemény. Így kénytelen vagyok elmesélni nagyjából: két kis ewok fut, valami robban mögöttük, elrepülnek. Az egyik rögtön felpattan, de a másik nem mozdul. Odaszalad hozzá, rázogatja, de nem történik semmi. Lényegében ennyi az egész, megy is tovább a harc, de én ezen teljesen kiborultam.
A másik klasszikus, szerintem ettől mindenkinek elfacsarodik a szíve, vagy legalábbis az annak a helyén lévő üresség.
A legijesztőbbet pedig meglehetősen komplikált volt kiválasztani, de végül jöjjön a győztes:
Nemrég láttuk, és noha a vége igencsak elfuseráltra sikeredett, voltak percek, amikor Medvegy kezét igen erőteljesen megszorítottam (ami minálunk annak a csalhatatlan jele, félek). Igen emocionális lény vagyok, úgyhogy a látvánnyal nem mindig lehet rám hatni, csak hangulattal. És ennek a filmnek olyan erős atmoszférája van, ami teljesen magával ragadott.
(hasonló volt még a Fekete ruhás nő, de az egy csöppet gyengébb)
Számomra aktuálisan legviccesebb filmjelenet:
(uccsó 15 másodperc, többször vissza kellett tekerni mert sírva nevettem rajta)
De ha mindenképp film kell, és örök kedvenc, akkor jöhetnek a Csupasz pisztolyok.
Apukámmal néztem kiskoromban, bármelyik részt kívülről tudjuk idézni.
Legszomorúbbat már nehezebb volt választani. Gondolkodtam, mi volt, amin utoljára sírtam, de ezt az utóbbi idők labilis idegállapotainak függvényében nem tekintettem mérvadónak. Úgyhogy amin utoljára igazán sírtam, az a Star Wars volt, amikor meghal egy ewok. Csak hogy lássátok elképesztő elszántságomat, próbáltam kikeresni a teljes filmből, de még azok a videók is blokkolva vannak, amik a film azon részét tartalmazzák, ahol történik a szomorú esemény. Így kénytelen vagyok elmesélni nagyjából: két kis ewok fut, valami robban mögöttük, elrepülnek. Az egyik rögtön felpattan, de a másik nem mozdul. Odaszalad hozzá, rázogatja, de nem történik semmi. Lényegében ennyi az egész, megy is tovább a harc, de én ezen teljesen kiborultam.
A másik klasszikus, szerintem ettől mindenkinek elfacsarodik a szíve, vagy legalábbis az annak a helyén lévő üresség.
A legijesztőbbet pedig meglehetősen komplikált volt kiválasztani, de végül jöjjön a győztes:
Nemrég láttuk, és noha a vége igencsak elfuseráltra sikeredett, voltak percek, amikor Medvegy kezét igen erőteljesen megszorítottam (ami minálunk annak a csalhatatlan jele, félek). Igen emocionális lény vagyok, úgyhogy a látvánnyal nem mindig lehet rám hatni, csak hangulattal. És ennek a filmnek olyan erős atmoszférája van, ami teljesen magával ragadott.
(hasonló volt még a Fekete ruhás nő, de az egy csöppet gyengébb)
2012. augusztus 30., csütörtök
Új szerzemények: kiütések végig a karjaimon, pöttyök a tenyeremben is. Nem csinálnak semmi extrát (nem hólyagosak, nem viszketnek), de azért vannak.
Úgy nézek ki, mint egy piros leopárd.
Már csak ez hiányzott.
(aggódó családom persze egyből orvoshoz akart rángatni, mire én megkapaszkodtam az ajtófélfában és kijelentettem, hogy akármi is, majd elmúlik, ha meg mégsem, akkor hamarosan úgyis hűvösebb lesz és előkerülnek a hosszú ujjú felsők.)
Úgy nézek ki, mint egy piros leopárd.
Már csak ez hiányzott.
(aggódó családom persze egyből orvoshoz akart rángatni, mire én megkapaszkodtam az ajtófélfában és kijelentettem, hogy akármi is, majd elmúlik, ha meg mégsem, akkor hamarosan úgyis hűvösebb lesz és előkerülnek a hosszú ujjú felsők.)
2012. augusztus 29., szerda
Így jártam apátokkal - a valódi és végtelen verzió
Előre szólok, a valóság ezúttal hosszú lesz.
Kilencedikben szomorúan vettem tudomásul, hogy a tanárnő az informatikateremben lévő összes gépről letiltotta az MSN-t. Hogy azért mégis tudjunk valahogy információt cserélni óra közben, a barátnőm biztatására regisztráltam az egyik közösségi oldalra, és ott cseteltünk óra közben.
Ott egyébként unaloműzés gyanánt bejelöltem egy csomó embert (fiúkat és lányokat vegyesen), többek között Őt is. Valahogy különösen szimpatikusnak tűnhetett, mert egyrészt nem tekintettem az internetre, mint pasizási csatornára, másrészt kezdeményező fél sem voltam soha, mégis írtam neki: szereti a mazsolát? Nem válaszolt, így a dolgot rövid úton le is zártam magamban (utólag kiderült, hogy tetszettem neki, csak akkor még barátnője volt).
Eltelt egy év, nem jártam többet az informatikaterem közelében sem, úgyhogy az oldalra sem volt többet szükségem. Egyszer mégis értesítőm jött, hogy levelet kaptam. Tőle. Levelezni kezdtünk, majd MSN-ezni (ahol Mazsolás lánynak hívott). Nagy volt az összhang, egyre több időt töltöttem a gép előtt ülve és vártam, hogy írjon végre. Aztán találkozóra hívott, amire tinifilmbe illő sikongatás és ugrálás volt a reakció, és ami végül nem valósult meg. Egy félreértés miatt azt hittem, véget ért, ami el sem kezdődött. Nem írtam neki többet.
Egy este angol házi feladatot írtam (igen, voltak olyan idők), amikor meghallottam a jól ismert MSN-es dallamot. Ő volt az - mi van velem? Kimérten válaszolgattam. Csak miután helyre tettük a dolgokat, sikerült megbeszélni az első randit: október 7, szerda.
Őszintén bevallom, többször megfordult a fejemben, hogy lemondom, mégsem megyek el. Hihetetlenül izgultam. Amikor megláttam, a közhelyekkel ellentétben nem csapott belém villámként a felismerés, nem láttam magunkat az oltár előtt, nem szólt a nászinduló. Nem tudhattam, ő az igazi, de azt igen, hogy jó, hogy nem fordultam vissza.
Az első személyes találkozón be nem állt a szánk, végig beszéltünk (mókás, biztos akkor kezdődött a mai napig tartó séta és duma mániánk). Visszafelé megfogta a kezem: jeges hideg volt. Aztán megcsókolt. Ijedtemben megharaptam.
Azóta együtt vagyunk.
És már mint jegyespár.
Kilencedikben szomorúan vettem tudomásul, hogy a tanárnő az informatikateremben lévő összes gépről letiltotta az MSN-t. Hogy azért mégis tudjunk valahogy információt cserélni óra közben, a barátnőm biztatására regisztráltam az egyik közösségi oldalra, és ott cseteltünk óra közben.
Ott egyébként unaloműzés gyanánt bejelöltem egy csomó embert (fiúkat és lányokat vegyesen), többek között Őt is. Valahogy különösen szimpatikusnak tűnhetett, mert egyrészt nem tekintettem az internetre, mint pasizási csatornára, másrészt kezdeményező fél sem voltam soha, mégis írtam neki: szereti a mazsolát? Nem válaszolt, így a dolgot rövid úton le is zártam magamban (utólag kiderült, hogy tetszettem neki, csak akkor még barátnője volt).
Eltelt egy év, nem jártam többet az informatikaterem közelében sem, úgyhogy az oldalra sem volt többet szükségem. Egyszer mégis értesítőm jött, hogy levelet kaptam. Tőle. Levelezni kezdtünk, majd MSN-ezni (ahol Mazsolás lánynak hívott). Nagy volt az összhang, egyre több időt töltöttem a gép előtt ülve és vártam, hogy írjon végre. Aztán találkozóra hívott, amire tinifilmbe illő sikongatás és ugrálás volt a reakció, és ami végül nem valósult meg. Egy félreértés miatt azt hittem, véget ért, ami el sem kezdődött. Nem írtam neki többet.
Egy este angol házi feladatot írtam (igen, voltak olyan idők), amikor meghallottam a jól ismert MSN-es dallamot. Ő volt az - mi van velem? Kimérten válaszolgattam. Csak miután helyre tettük a dolgokat, sikerült megbeszélni az első randit: október 7, szerda.
Őszintén bevallom, többször megfordult a fejemben, hogy lemondom, mégsem megyek el. Hihetetlenül izgultam. Amikor megláttam, a közhelyekkel ellentétben nem csapott belém villámként a felismerés, nem láttam magunkat az oltár előtt, nem szólt a nászinduló. Nem tudhattam, ő az igazi, de azt igen, hogy jó, hogy nem fordultam vissza.
Az első személyes találkozón be nem állt a szánk, végig beszéltünk (mókás, biztos akkor kezdődött a mai napig tartó séta és duma mániánk). Visszafelé megfogta a kezem: jeges hideg volt. Aztán megcsókolt. Ijedtemben megharaptam.
Azóta együtt vagyunk.
És már mint jegyespár.
 |
| 2009 |
2012. augusztus 28., kedd
Apa-lánya program
Végy egy rollert, egy biciklit, egy kötelet és egy hosszú utcát.
A bicikli csomagtartójára kösd a kötél egyik végét, a másikat a roller rúdjára (minél közelebb a kerékhez).
Add meg a jelet szülőegységednek, hogy indulhat.
Tekerjen egyre gyorsabban.
Zsebeld be az elhaladó autósok, gyalogosok, postások pillantásait.
Utcahosszonként cseréljetek.
Enjoy!
("Az ember a lelke mélyén örökké gyerek marad, elvégre felnőttnek lenni igen nagy sz.pás." - az apukám)
A bicikli csomagtartójára kösd a kötél egyik végét, a másikat a roller rúdjára (minél közelebb a kerékhez).
Add meg a jelet szülőegységednek, hogy indulhat.
Tekerjen egyre gyorsabban.
Zsebeld be az elhaladó autósok, gyalogosok, postások pillantásait.
Utcahosszonként cseréljetek.
Enjoy!
("Az ember a lelke mélyén örökké gyerek marad, elvégre felnőttnek lenni igen nagy sz.pás." - az apukám)
2012. augusztus 26., vasárnap
Rendszertelen gondolatok a nyaralás utáni napon
- Kié ez a barna térd?
- Toblerone. El kell menni venni.
- Ha többet nem iszom vizet, csak teát, akkor szerintem egy évig ellennék az itthoni készletekből.
- Csehországban a legjobb az egy eurós kék körömlakk volt. Fel kéne keresni egy kicsit elérhetőbb, szépkék körömlakkot (szépkék - nem éjkék, nem hupikék, hanem a kettő közötti sima kék. és nem csillog)
- Kié ez a barna váll?
- Rendet kéne rakni.
- Jelentkeztem a kötelező kurzusokra. A mentoraim rendesek ("ez a dolgunk"). Az órák elsőre izginek tűnnek. Nekem lesz a legszebb mappám az egyetemen ("cute but psycho").
- El kéne mondani mindenkinek. Majd.
- Toblerone. El kell menni venni.
- Ha többet nem iszom vizet, csak teát, akkor szerintem egy évig ellennék az itthoni készletekből.
- Csehországban a legjobb az egy eurós kék körömlakk volt. Fel kéne keresni egy kicsit elérhetőbb, szépkék körömlakkot (szépkék - nem éjkék, nem hupikék, hanem a kettő közötti sima kék. és nem csillog)
- Kié ez a barna váll?
- Rendet kéne rakni.
- Jelentkeztem a kötelező kurzusokra. A mentoraim rendesek ("ez a dolgunk"). Az órák elsőre izginek tűnnek. Nekem lesz a legszebb mappám az egyetemen ("cute but psycho").
- El kéne mondani mindenkinek. Majd.
2012. augusztus 22., szerda
1. Mi az ami nélkül semmiképpen nem hagyod el a házat?Ruha. Rendszeresen visszatérő rémálmom, hogy sétálgatok az utcán, és egyszer csak rádöbbenek, hogy meztelen vagyok.
2. Kedvenc sminkmárkád?Nem sminkelek, csak a szememet, úgyhogy a szempillaspiráljaim értéke nagyobb, mint az összes többi sminkcuccomé együtt.
3. Kedvenc virágod?Nincs olyan, de szeretem a tulipánokat és a pipacsokat.
4. Kedvenc ruhabolt?Olyan sincs. Ahol szépet látok, oda bemegyek.
5. Kedvenc parfüm?Nina Ricci. Az almás és a szalagos is.
6. Magassarkú vagy lapos?Csak és kizárólag lapos. Kisebb koromban (haha, igazából sosem voltam kicsi) mindig görbe volt a hátam, mert utáltam a magasságom. Azóta szerencsére büszkén tartom magam, de minden mesterséges magasítót kerülök.
7. Jó jegyeid vannak általánosságban?Igen. Még földrajzból is kierőlködtem egy négyest, pedig tényleg totál hülye voltam hozzá.
8. Kedvenc színed?Fekete és kék.
9. Szoktál inni energiaitalt?Nincs az a pénz.
10. Szereted a gyümölcsleveket?Az almalét, de csak almateát iszom helyette.
11. Szeretsz úszni?Igen! Ha relaxálni szeretnék, mindig egy hatalmas medencébe képzelem magam.
12. Villával eszed a sültkrumplit?Amit lehet, kézzel eszek. TISZTA kézzel.
13. Mi a kedvenc hidratálód?Többnyire kihagyom, elég zsíros az arcbőröm. Nyáron egy Bécsből hozott krémet használok, ami könnyű, gyorsan beszívódik és mattít. Télen pedig a Nivea klasszikus kék tégelyese.
14. Szeretnél a jövőben férjhez menni?Igen. Tudom, nagyon divatos az "ez csak egy papír"-vélemény, de szerintem ez egy örök kötelék két ember között, és igenis fontos.
15. Könnyen fel tudnak idegesíteni?Igen gyorsan felkapom a vizet, de nem adok hangot neki, és kívülállók számára nem is látszódik semmi. A hozzám közelállók viszont meglepően gyorsan kapcsolnak, családunk nőtagjai legendásak a szemmel gyilkolós tekintetükről.
16. Érdekel a szellemvadászat?Igen! Horrorban is a szellemeseket bírom, és kiskoromban is imádta szellemekkel riogatni magam.
17. Van valami fóbiád?Van.
18. Rágod a körmeidet?Próbáltam, de túl kemények. A körmeimmel fel tudnék kapaszkodni egy falra is, olyan erősek.
19. Volt már halálközeli élményed?Ötévesen majdnem belehaltam egy tüdőgyulladásba. De nem sokra emlékszem belőle, csak a szomorúságra és kétségbeesésre, hogy mennyire sírtam, amikor véget ért a látogatási idő és láttam a szüleimet hazamenni. Meg hogy egy Feri nevű srác adott a csipszéből és azt játszottuk, hogy sérült kiskutya vagyok a kezemben lévő kanül miatt.
20. Kávézol? Nem.
2. Kedvenc sminkmárkád?Nem sminkelek, csak a szememet, úgyhogy a szempillaspiráljaim értéke nagyobb, mint az összes többi sminkcuccomé együtt.
3. Kedvenc virágod?Nincs olyan, de szeretem a tulipánokat és a pipacsokat.
4. Kedvenc ruhabolt?Olyan sincs. Ahol szépet látok, oda bemegyek.
5. Kedvenc parfüm?Nina Ricci. Az almás és a szalagos is.
6. Magassarkú vagy lapos?Csak és kizárólag lapos. Kisebb koromban (haha, igazából sosem voltam kicsi) mindig görbe volt a hátam, mert utáltam a magasságom. Azóta szerencsére büszkén tartom magam, de minden mesterséges magasítót kerülök.
7. Jó jegyeid vannak általánosságban?Igen. Még földrajzból is kierőlködtem egy négyest, pedig tényleg totál hülye voltam hozzá.
8. Kedvenc színed?Fekete és kék.
9. Szoktál inni energiaitalt?Nincs az a pénz.
10. Szereted a gyümölcsleveket?Az almalét, de csak almateát iszom helyette.
11. Szeretsz úszni?Igen! Ha relaxálni szeretnék, mindig egy hatalmas medencébe képzelem magam.
12. Villával eszed a sültkrumplit?Amit lehet, kézzel eszek. TISZTA kézzel.
13. Mi a kedvenc hidratálód?Többnyire kihagyom, elég zsíros az arcbőröm. Nyáron egy Bécsből hozott krémet használok, ami könnyű, gyorsan beszívódik és mattít. Télen pedig a Nivea klasszikus kék tégelyese.
14. Szeretnél a jövőben férjhez menni?Igen. Tudom, nagyon divatos az "ez csak egy papír"-vélemény, de szerintem ez egy örök kötelék két ember között, és igenis fontos.
15. Könnyen fel tudnak idegesíteni?Igen gyorsan felkapom a vizet, de nem adok hangot neki, és kívülállók számára nem is látszódik semmi. A hozzám közelállók viszont meglepően gyorsan kapcsolnak, családunk nőtagjai legendásak a szemmel gyilkolós tekintetükről.
16. Érdekel a szellemvadászat?Igen! Horrorban is a szellemeseket bírom, és kiskoromban is imádta szellemekkel riogatni magam.
17. Van valami fóbiád?Van.
18. Rágod a körmeidet?Próbáltam, de túl kemények. A körmeimmel fel tudnék kapaszkodni egy falra is, olyan erősek.
19. Volt már halálközeli élményed?Ötévesen majdnem belehaltam egy tüdőgyulladásba. De nem sokra emlékszem belőle, csak a szomorúságra és kétségbeesésre, hogy mennyire sírtam, amikor véget ért a látogatási idő és láttam a szüleimet hazamenni. Meg hogy egy Feri nevű srác adott a csipszéből és azt játszottuk, hogy sérült kiskutya vagyok a kezemben lévő kanül miatt.
20. Kávézol? Nem.
2012. augusztus 17., péntek
2012. augusztus 16., csütörtök
Elromlott a telefonom és kaptam egy Nokia okostelefont.
De én nem akartam tapifont. Én nagyon szeretem a billentyűket. És okosat sem akartam. Szeretem, ha az én tudásom a legnagyobb a kütyüjeim között.
Úgyhogy most őszintén szomorú vagyok.
PS.: Feltűnt valakinek, hogy a Jóbarátok az egyetlen sorozat, amiben minden szereplő köszön mindenkinek? Valaki bejön a szobába: Sziasztok! A többiek meg egyszerre: Szia valaki!
Totál édes.
De én nem akartam tapifont. Én nagyon szeretem a billentyűket. És okosat sem akartam. Szeretem, ha az én tudásom a legnagyobb a kütyüjeim között.
Úgyhogy most őszintén szomorú vagyok.
PS.: Feltűnt valakinek, hogy a Jóbarátok az egyetlen sorozat, amiben minden szereplő köszön mindenkinek? Valaki bejön a szobába: Sziasztok! A többiek meg egyszerre: Szia valaki!
Totál édes.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)