Konrád

Örömmel jelenthetem be, hogy a mai napon 15:08 perckor, 15 kiló 20 dekával megérkezett közénk családunk új tagja, Konrád.

Mindannyian jól vagyunk és szerencsésen hazaértünk.

Amúgy még egy-két dolgot cserélni kell rajta, még többet pedig alaposan lefújni és áttörölgetni valami büdössel meg venni egy fasza lakatot, nehogy megszabadítsanak tőle, de ezt leszámítva egyszerűen tökéletes én meg SZERELMES VAGYOK.

A tegnapi estém és éjszakám két dologgal telt:
1: előhalásztam a régi kedvenc versesköteteimet és sírtam.
(volt egy verses korszakom, fél évnél nem tartott tovább, de ez pont elég volt ahhoz, hogy felhalmozzak egy polcnyi verseskötetet és lehessenek kedvenceim - érdekessége ennek az időszaknak: ekkor szoktam rá, hogy beleírtam a nevem a könyveim első oldalába, attól tartva, hogy egyszer lesz egy pasim, akivel összeköltözöm és aztán amikor szakítunk, le akarja nyúlni a gyűjteményem legértékesebb darabjait.)

2: Szabó Lőrinc és Korzáti Erzsébet kapcsolatáról olvastam és sírtam.
(kedvenceim:
"Sűrűn leveleztünk, Erzsike külön is Klárával. Persze már rég csupa elhallgatás volt a kapcsolat őszintesége. Erzsike „menekült” tőlem, ezt sokszor mondta, nyíltan és képletesen. Egyetlen lázas remegés voltam iránta, ekkor tudtam meg, mi az, szerelmes levelet írni és várni. Minden érdekelt, az elhelyezése, a házigazdái, az ország, és máris igyekeztem meglátogatni: ilyen irányba forgattam nyaralási útiterveinket. Azt hiszem, hónapokig, vagy talán egy félévig is oda volt. Még a férjével érintkeznem is jólesett. Szóval, előírásosan szerelmes lettem."
és "Erzsike" válasza egy féltékeny levélre:
"Nem tudom ismételni elégszer, hogy engem nem kell félteni. Hála isten, nem szaladgál olyan sok Szabó Lőrinc a világon.")

Jó kis este volt, én így ünneplem a tavaszi szünetet.

Metrópózerek

Ma voltunk kicsit kirándulgatni. Nagyon nem vagyunk fittek, egy emelkedőn lazán lehagyott minket egy idősebb pár, mi meg inkább megálltunk és úgy tettünk, mintha fotóznánk, hogy ne legyen olyan megalázó az egyre növekvő előnyük.

Amúgy az utóbbi idők egyik legjobb ötlete volt a sima, occsó fényképezőgép, ami elfogadható minőségű képeket csinál és így tudjuk dokumentálni a sima hétköznapokat, beállítás és minden nélkül.

Világ nagy gondjai

Kicsit sajnálom, hogy már jegyesek meg öregek meg ötéve (nemis jesszus már majdnem hatéve) együtt vagyunk, úgyhogy nem tehetek ki smacizós képet profilképnek facebookra.
Nyaff.

Tegnap olyan robotpilóta módban csináltam végig a napot, hogy csak akkor esett le, hogy vége, amikor Élettan gyakról vonszoltam magam a szekrényekhez és még utánam kiáltottak, hogy kellemes szünetet.
Úgyhogy most enyhén szólva nagy az öröm, egy teljes hetem lesz arra, hogy ugyanazt csináljam, amit eddig, csak már nem lesz lelkiismeret-furdalásom és alhatok sokáig.

Az időjárásjelcsi szerint végig szar idő lesz, juhú, legalább lesz kifogásom, miért nem hagyom el az ágyat lakást napokig.

Az első...

(nem saját, másoktól loptam)

...szó, amit kimondtam
Mam. Mai napig így hívom anyukámat.

...plüss állatom
Egy kockás mackó, akit találóan Kockás Macinak neveztem el, de később olyan jóban lettünk, hogy már csak Cocinak hívtam. Képes voltam sírni esténként, hogy mi lesz, ha elhagyom vagy elszakad és már nem lehet megvarrni. A szüleim meg voltak győződve róla, hogy a nászéjszakámra is magammal viszem, és erre minden esély megvan.

...szerelmem
A legelső óvodában volt, Alex volt a kiválasztott neve. Mindent együtt csináltunk és féltékenységi rohamot kapott, ha nem ő tarthatta a fejem felé az ernyőmet esőben (true story).
De aztán az iskola első napján elfelejtettem szegényt és lecseréltem B.-re, akivel kimerítettük a románc fogalmát. Korához képest elképesztő úriember volt, és mindig Twixet vett a büfében, aminek az egyik rúdját magától értetődően nekem adta - milyen cuki már ez egy hétévestől? Szóval amikor ő úgy döntött elsőben, hogy rabbi lesz, én is módosítottam a pályámat rebecenre (rabbiné).
(amúgy nem lett rabbi, valami üzleti főiskolába jár és elég jó pasivá rúgta ki magát)

...csók
Az első "csók" Alex volt, kb. hatévesen, szájrapuszi az egyik bokorban.
Az igazi elsővel vártam Medvegyre.

...legjobb barát
Életem első másfél évtizedében döbbenetesen szociális voltam, rengeteg baráttal, de a legeslegjobb V. volt, mivel a szüleink is barátok voltak. Majdnem minden hétvégét együtt töltöttünk, és amikor ő megbetegedett (rák), az orvosa külön engedélyezte a találkozásunkat, mert az immunrendszerünk is össze volt hangolva.
(érdekes, hogy a szüleink még mindig összejárnak, de mi már nagyon nem, facebookon sem beszélünk már)

...házikedvenc
Az első egy Cicó nevű fekete macska volt, aki imádott, de én valamiért nem nagyon emlékszem rá, csak a puha bundájának a tapintására.
Az első valódi macskám Caca volt, egy szintén fekete szőrű kis hülye, aki egy kiállhatatlan jószág volt, mindenki utálta a családban, de mi ketten össze voltunk nőve.
És igen, döbbenetes a hasonlóság közte és Dorci között.

...macskajaj
Igazán részeg sem voltam még... Egyszer voltam erősebben spicces ("...és akkor lekéstük az utolsó trolit, úgyhogy elindultunk haza gyalog, mert lekéstük az utolsó trolit..."), de másnap gond nélkül felkeltem és éltem világom.

...munka
A Müllerben pénztáraztam - egy komplett napon át. Elég megalázó élmény volt, mivel a kisebbségi komplexusos pénztároslány rajtam élte ki magát, úgyhogy bosszúból nem is mentem soha többet. A fizetésemet sem akartam átvenni, de utánam küldték. Macskakaját vettem belőle.

...koncert
Levente Péter vagy Halász Judit volt, de szerintem ezek még nem számítanak.
Az első igazi koncertem egy Hiperkarma koncert volt, a legjobb barátnőmmel és az akkori "crush"ommal voltunk. Nem tetszett a zene, túl hangos volt és összeugrált a sok kretén, úgyhogy elmentünk. Nagy élmény volt.

...sminktermék
Egy vízálló Miss Sporty szempillaspirál. Nagyon felnőttnek éreztem magam tőle.

hahó...
valaki..?

cirip cirip

gyűlölök egész éjjel tanulni.
reggel jó eséllyel már az egész világot fogom gyűlölni.

Hajas dolgok

Vágtam a hajamból, az élet szép.
Hogy hogyan is sikerült, igazából csak holnapután derül ki, mert holnap tesi ezért direkt nem mosok hajat, úgyhogy most csak össze van fogva.
Ennek előzménye, hogy gondolkodtam, hogy fodrászhoz kéne menni, de most egy centiért mégsem kéne, úgyhogy levágtam magamnak azt az egy centit. Vonalzóval lemértem, tényleg csak annyi volt. Most újabb három hónapig ezzel sem kell foglalkozni. Ez a legkevesebb, ha már annyira táplálom a hajam kívül-belül (marokszámra nyelem a hajvitaminokat meg kenem kókuszolajjal) és vigyázok rá (meglepően nagy kihívás megfelelő hajgumit találni, ami nem töri a hajam, de egyben tartja futáshoz is és még normálisan is néz ki), hogy nem törik.

(amúgy összefüggést véltem felfedezni a latinZHk és a hajvágási ingerenciám között. a múltkor konkrétan a zh előtt két órával még ollóval a kezemben szerencsétlenkedtem a tükör előtt, most már jobb vagyok, csak két nappal korábban estem neki.)

Lány vagyok, felszínes és olykor kényszeresen költöm a pénzem (vagy másét, kehemm), így jártam, hogy tegnap vettem egy Wellness magazint (vagyis kaptam Medvegytől), mert cuki rózsaszín edzőstáska járt mellé. El is kezdtem olvasni, és két idióta cikk között erre akadtam.

Hát én úgy felbasztam magam, mint már régen.
A világ meg bekaphatja a faszom, de komolyan.


(holnap zh-t írok, és 0.00000001% esélyt adok magamnak az átmenésre, és ez nem a jó tanulók hisztizése, hanem teljesen komoly, a vett vagy 6 témakörből egyet tudok, a legkönnyebbet. abszolút pótzh pozitív a dolog.)

Én: Nem emlékszel, a macska a borsót vagy a kukoricát nem szereti..?
(túlságosan gurmé macskakaják vannak manapság, az enyém meg vidéki jószág, aki lelopja a szalámit Medvegy szendvicséről, de gondosan kipiszkálja a konzerv kajából a zöldborsószemeket)

Mióta az eszemet tudom és telefonom van, mindig is kártyás voltam és pannonos telenoros. Ennek továbbgondolásaként tehát világéletemben spóroltam az SMSekkel, bármit le tudok beszélni 56 másodperc alatt és ha nem fogadott hívásom volt, inkább kivártam, amíg hívnak megint. Ja, és már meg sem lepődöm, ha az utolsó 3-400 forint csak úgy "eltűnik".
Medvegy hamarabb megunta ezt az egészet, mint én, úgyhogy ma kaptam tőle előfizetést meg új számot. Hazaúton ő csak mosolygott, amikor én pattogtam, hogy 20 forint egy SMS! Hálózaton kívül meg 30! Arról nem is beszélve, hogy havi 100 perc ingyenes Medveggyel és még két számmal.
Kicsit úgy érzem, kinyílt a világ.

Tegnap annyira nyomorultul éreztem magam, hogy amikor hazaértem a suliból, ruhástól visszabújtam az ágyba. Ehhez eléggé depressziósnak kell lenni, mivel általában van benne az az ellenérzés, hogy az ágyikó csakis pizsamában használható, de tegnap már ez sem érdekelt.
A macska remek társam volt a nyomiságban.