Szokásunkká vált, hogy ha unalmas az első óránk, akkor begyűjtjük a reggeli metropolt (ami egyébként tartalmát tekintve nem sokkal veri a Blikket, és ablakot szoktam vele pucolni), az általában fél órára leköt, ha még bajuszt is rajzolunk a képeknek. Személyes kedvenceim az olvasói levelek, amikben többnyire megkeseredett
nyuggerek emberek nyavalyognak magyarországon evidensnek számító dolgokon, mint pölö évtizedekig tartó útbontás, rettenetes egészségügyi rendszer, összeomlás szélén egyensúlyozó BKV, etc.
De ma!
A mai számban egy szívhez szóló levél volt egy ellopott bicikliről, aminek utolsó sorait fejből bemagoltuk és elszavaltuk, mint egy verset:
"Szép volt.
Piros.
Volt elől kosara.
Szerettem.
Hetekkel ezelőtt történt,
De azóta is sírok."
Még szerencse, hogy a leghátsó padsorban ültünk, előrébb bizonyára beleremeg a tábla a röhögésünkbe.
Rosszak vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése