A mai nappal véget ért életem első saját és különbejáratú vizsgaidőszaka.
Hát volt itt minden, hajnalig tanulás, bögre zöldteák egymás után ledöntése, elejtett információmorzsák után való kétségbeesett keresgélés könyvben, jegyzetben, interneten, hisztérikus sírás, hisztérikus röhögés, sírvaröhögés, megkönnyebbült röhögés és csendes csalódottság.
Nem túlzásból használok ilyen nagy szavakat, tényleg elég tragikusnak éltem meg. Szóval ma, egy cukrászdában, egy cukormentes túrótorta és Medvegy mellett lezártam magamban ezt az elfuserált félévet. Hát tanulságot hozott bőven, úgyhogy letagadni azért nem fogom, de nem is fogok pólót nyomni belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése