Anyósoméknak már csak azért kedvelniük kéne, mert Medvegy évekig hallgatta tőlük, hogy őt úgysem fogja szeretni senki, erre itt vagyok én, aki szemlátomást mégis képes erre a lehetetlennek tűnő dologra.
Ha ez nem lenne elég, meglehetőst vallásosak is, én pedig a sajátomból kifolyólag ugyan nem vagyok otthon túlságosan az Újszövetségben, de dereng valami Jézusról meg a szeresd felebarátodról.
Arról nem is beszélve, hogy szerintem egész szerethető vagyok, főleg ha töröm magam, és azért lássuk be, ismeretségünk első idejében kimondottan igyekeztem.
Mostanában annyira nem érdekel, de szerintem nem vagyok hibáztatható, hogy elvesztettem a motivációmat közel négy év kilátástalan próbálkozás után.
:(
VálaszTörlésAz elején engem se szeretett D anyukája (legalábbis szerintem), mert bár iszonyat jófej egyébként, de nem tudta levetkőzni az anyatigris szerepet, de mostanra nagyon bírjuk egymást. Mondjuk nálunk úgy két év után rendeződött kb a viszony (sose volt nyíltan ellenszenv, csak tudod, hogy érezni hogy nem gondolja hogy oké vagy), de azóta tök jó :) Szóval ne add fel, még bármi lehet. Szurkolok!
Köszönöm:)
TörlésAz én anyósom nagyon nem anyatigris, sőt. Szerintem sosem fogjuk kedvelni egymást, túlságosan mások vagyunk (a fő ok, hogy elképesztően negatív, folyton panaszkodnak valamiről, ami egy darabig mókás, de amikor a mi összes lépésünket kritizálja és leszólja, köztük a lakásunkat, kocsinkat és még a macskát is, a hátam mögött meg engem és a családomat, azt már nehezen viselem).
Én már csak az udvariasan békés viszonyra gyúrok, nekem az tökéletesen megfelel.