Bejelölt a régi iskolaigazgatóm facebookon, aki egyébként az emelt biológia csodáira is okított, és érettségin majdnem az ölembe borította a desztillált vizes palackot, és nekem az első dolgom volt ellenőrizni, nincs-e valami kompromittáló a falamon (egyébként nincs). Ez olyan, mint amikor a suli legvégén mondta akármelyik tanárom, hogy akkor mostantól tegeződjünk, és nekem nem ment (még akkor sem, ha többször aludtam a kérdéses tanárnőnél és a férjét rábeszéltük, hogy vigyen minket a platós kocsija platóján).
Aki engem valaha tanított, az örökre a tanárom marad, és én mindig félni fogok, hogy elkéri az ellenőrzőm.
Ez alól kivételt képez néhány egyetemi tanár, aki ha látnám, hogy siet a lift után, inkább gyorsan megnyomnám az ajtózáró gombot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése