A gyerek első napja az óvodában semmi lesz Medvegy első gyúrásához képest egy új konditeremben.
Ma eszembe jutott egy csomó mókás gimis sztori, például egy időben mindent dalba öntöttünk: Zsófi valamennyi fiúját (a legtöbbnek még gitárkísérete is volt!), egy osztálytársunk bullyzását ("XY a fiú, ki a falra izgul / végigtapizza az utcát mert erre izgul / végignyalja a kilincset és az ablakot / végignyalja az utcát és ez rossz állapot"), és a gyanúnkat, hogy az egyik osztálytársnőnk azért nem mer levetkőzni tesióra előtt, mert nincsen mellbimbója (a híres "bimbidal" csak abból állt, hogy törzsi dalként kántáltuk a "bimbi-bimbesz-mellbimbó-mellbimbó" és a "van vagy nincs? van vagy nincs?" sorokat).
Igazából ott tudott a legjobban érvényesülni a hülyeségem.
Új fizikális célom: fekvőtámaszozni akarok. Meg lemenni állásból hídba.
Anyukám rám szólt, hogy röhejesen sajtfehér vagyok, feküdjek már ki a napra. Nem is mertem elmondani neki, hogy márpedig én már megvettem a kicsi, táskába való húsz faktoros naptejet és tervezek egy olyan szalmakalapot is beszerezni, amit nem ciki városban hordani. It's not a phase Mom, you just don't understand, most fekete ruhákat hordok és sajtfehér vagyok. Meg nem akarok bőrrákot kapni és hamar mazsolává öregedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése