Meglepő módon a legutolsó megy a legnehezebben, főleg mivel naponta többen behajolnak az ajtón, köszönés helyett csak csodálkozva a kolléganőmet keresik (akit helyettesítek), hogy "hát a Julcsika..?". Az első néhányat még jól viseltem, már kezdek odáig jutni, hogy a következőre visszakiabálok, hogy NINCS JULCSIKA, VIKIKE VAN, de ő egyébként sem szeret senkit, menjen szépen innen és hagyjon olvasni.
(a többiekkel azért rendesebb vagyok, csak elég idegesítő, hogy látványosan csalódást okozok a puszta létemmel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése