Nemrég Zsófi küldött egy képet.
Vagyunk vagy tizenkét évesek, és MINDENKIT zsarolni lehetne a képpel, olyan gáz az egész (farmerdzseki farmernacival, két copf, szemüvegek és előnytelenül rövid hajak, az én óriási pulcsimról nem is beszélve) - mégis tetszik, mert mind összekapaszkodunk, vigyorgunk és boldogok vagyunk.
És ilyenkor örülök, hogy nem most vagyok tizenéves, mert rajtam nem volt semmilyen nyomás, lehettem béna és gyerekes, és hihetetlen jó volt.
Teljesen egyetértek veled, mi még átélhettük ezt az érzést. Ma már kimarad ez az időszak a gyerekek életéből.
VálaszTörlésNem tudom, miért olyan sürgős minden, de már képes vagyok mindenki szemébe röhögni (mint amikor megkaptuk az első "a következő baba a tiétek lesz, mi?"-kacsintást... argh), és ez gyerekként nem biztos, hogy ment volna.
Törlés