Medvegy után már anyukám is piszkál, hogy el kéne adnom a régi kémia tankönyveimet, de bármennyire jól jönne a pénz, nem megy, mert egy egyirányú könyvutca vagyok, ami egyszer a birtokomba kerül, én többet ki nem adom a kezemből. Életem párja már a TLCn mutogatott gyűjtögetőkhöz hasonlít, de szerencsémre könyveket gyűjteni nem gyagyás dolog, hanem intellektuális.
Piha.
Pedig nagyon csorgatom a nyálam egy új táskára, amit persze lazán megkaphatnék akár Medvegytől, akár a szülőegységeimtől, ha egy kicsit határozottabban fejezném ki a vágyakozásom, de hát azért nemár, na.
Borzalmas, ha az embert ennyire el akarják kényeztetni. *teátrális kézmozdulat és szemforgatás*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése