Tegnap sikerült Medveggyel megbeszélni valamit, ami régóta nyomta a szívem.
Ez elég nagy achievement nekem, mert inkább a neurotikus zsidók között gyakori magambafojtós-tumornövesztős típusba tartozom. És szegénynek lassan öt évnyi kemény munkája van a hülyeségem kezelésében, ugyanis eddig inkább azt a nem túl sikeres módszert választottam, hogy ha elkezdem nyomasztani magam a létemmel - nem mondok semmit, nem kérek segítséget, sőt, úgy teszek, mintha semmi gond nem lenne, aztán több napnyi "minden oké?" és "biztos minden rendben?" lelkes tagadása után egy váratlan pillanatot túlreagálva bőgve fakadok.
Ezúttal viszont sikerült egész mondatokban és normálisan kifejteni a bajaimat, amiket érthetetlen módon Medvegy megértett, megölelgetett és megnyugtatott. Aztán hajnali kettőig beszélgettünk, és most az eddiginél is nagyobb szánsájn és hepinesz van.
Olyan hülye vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése