Imádok először hallgatni valamit. Kár, hogy nem sokáig tart ez az érzés, mert utána addig hallgatom, hogy a végén már Medvegy szól, hogy kezd hányingere lenni tőle, de én csak bedugom a fülhallgatót és visszatekerem még egyszer. És nem, nem unok rá, mert amivel öt éve imádtam és eljátszottam ugyanezt, ha most meghallgatom, még most is lúdbőrözik tőle a karom.
Csak sajnos ezzel a módszerrel csesztem el a lehetőségem arra, hogy a "mi számunk" legyen a bevonulózeném az esküvőnkön, mert míg én meghatottan és könnyezve vonulnék be, neki valószínű átfutna a fején, hogy "jajj ne, már megint?" és rájönne, hogy nem is akar egy olyan lányt elvenni, aki képes egymás után ötször meghallgatni ugyanazt a számot és otthagyna az oltárnál és tök ciki lenne az egész.
Amúgy ennek a cicának fejszerkezetével nagyon nem tudok mit kezdeni, egyrészt tetszik, aztán oldalra fordul
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése