A macskák szórakoztatóan hülyék, a kutyák fárasztóan.
A kutyák végtermékét nekünk kell eltakarítani, a macska megoldja magának (ha mégsem, nem az állat testmeleg ürülékét kell megfognom egy vékony nejlonzacskón keresztül, hanem elég egy kis lapáttal, egy lélegzetvétellel kitakarítani az almosládát).
A kutya mindenkit szeret, a macska senkit sem, de engem megtűr.
A macska elvan egész évben a saját szőrében, a kutyát meg kozmetikushoz kell vinni, hogy aztán kis cipőt és ruhát kelljen adni rá.
Ha kutyával vagyok, össze kell köszönni és beszélgetni kell más kutyásokkal, míg a macskások nem állnak szóba más macskásokkal.
 |
| kezdek átmenni énblogból macskablogba |
Az a macska a képen elítél engem. Tetszik.
VálaszTörlés:DDD
TörlésAmúgy két arckifejezése van: a "légy oly kedves adj enni", és a "ki vagy te és hogy mersz rám nézni/kegyes leszek és hagyom, hogy imádj", ez az utóbbi.
Én inkább kutyás vagyok, a macskák valahogy nem csípnek engem, de jobban is szeretem a kutyák dinkaságát :) A macskák túl kimértek nekem.
VálaszTörlésA kutyál valamiért engem is bírnak, de nem szeretem, hogy összesaraznak-nyálaznak... A macskák "meghódításában" pont a kihívás tetszik, kábé ilyen lehet csajozni is:D
Törlés