Jó mondjuk énis elmegyek egy olyan egészségügyi dolgozónak, akivel a tanárok beharangozása alapján úgy bánnak majd, mint egy fehér köpenybe bújtatott majommal. Hiszen mi, dietetikusok orvos nélkül nem hozhatunk önálló döntést (még receptet sem írhatunk, csak javaslatot tehetünk az orvosnak, amivel történetesen nincs bajom), és még csak nem is vagyunk olyan hasznosak, mint az ápolók, akik legalább tudnak vénát szúrni (meg ágytálat cserélni, haha).
Szóval jobb lenne, ha félreraknám a fene nagy büszkeségem és nekiállnék végre élettant tanulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése