Fura vagyok, tudom, de dolgozom rajta.
Múlt héten a Vivicittán viszont rádöbbentem, hogy ha versenyekre akarok járni (márpedig akarok, mert szeretem a pólókat), akkor nem ártana szoktatni magam a más napszakokban és más helyszíneken való futáshoz.
És így mégsem kell lemondanom a 101-es listám margitszigeti futós tételéről.
Ennek örömére Medveggyel kitaláltuk, hogy szombaton kimegyünk a Városligetbe és futunk egyet: közel van, jó nagy, nincs annyi futó. Medvegy a saját maratoni edzésterve szerint, én a már bejáratott 2 perc séta - 1 perc futást, hogy azért ne szenvedjek mások előtt látványosan. Kezdetnek jónak tűnt.
Tippeljetek, hol volt szombaton a VI. Tűzoltó- és Rendőrnap.
A liget tele volt sátrakkal, bemutatókkal, ugrálóvárakkal - meg családokkal sok gyerekkel. Az egyik majdnem elgázolt egy olyan futóbiciklivel.
Nem hogy kiléptem a komfortzónámból, de kitaszajtottam magam a diszkomfortzónám legmélyebb medencéjébe karúszó és minden nélkül.
És basszus jó volt.
Csak a sarkamat feltörte a végére a cipő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése