(Mivel nem annak az érzelmes szülőnek ismertem meg, nem álltam meg, megkérdeztem:
Én: Annó a tiéden is..?
M: Nem.
Én: Na, látszik, ki a kedvencebbik gyerek.
M: Nem baj, nekem sem ők a kedvenc szüleim.)
Nekem még mindig furcsa, hogy egy másik családnak is a tagja vagyok, akiknek más szokásaik vannak és csinálnak rólam fotókat, amiket utána kiraknak a nappaliban.
Most viszont már itthon vagyunk, alakítjuk a saját, új családunk saját, új szokásait és éljük a szokásos vad életünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése