Két évvel vagyok idősebb náluk.
Nemrég kérdeztem anyukámtól (akinek amúgy ennyi idősen már volt egy iskolába készülő lánya), hogy elmúlik-e valaha ez az "azt se tudom, mi a f.sz van" állapot, vagy csak egyre ügyesebben színlelem majd, hogy minden rendben van.
Megerősített, hogy utóbbi.
Emlékeztek arra, hogy gyerekként azt hittük: a felnőttek mindent tudnak, és amikor hozzájuk fordultunk, úgy tűnt, egy felsőbb hatalomra bíztuk magunkat?
Néha megijeszt a gondolat, hogy hamarosan nekem is lesz egy ilyen kis cukim, aki majd ugyanezt hiszi, miközben én titokban még mindig a saját szüleimet tartom csak felnőttnek.
Nem tudom, megnyugtat-e, de ugyanígy érzek.
VálaszTörlésEgy kicsit azért igen:)
Törlés