Tegnap tovább kellett maradnom a suliban, mert az egyik idióta gyökér kedves hallgatótársam nem tudta jól beosztani az idejét és mosogathattunk meg pakolhattunk helyette.
Közben végig arra gondoltam, hogy ezzel is tanulok, méghozzá a csapatmunkát: a nagy számok törvénye alapján a későbbi csapataimban is tuti mindig lesz legalább egy gyökér, akivel márpedig együtt kell majd dolgozni.
A Stamp on the ground folyamatos ismétlésével azt értem el, hogy már Medvegy is dúdolja változatos tevékenységei közben.
Ugyanennek az embernek tegnap beletúrtam a hajába, és mivel fura tapintása és teafaolaj szaga volt, rákérdeztem, melyik samponszappant is használta? Azt a fehéret, de hát én meg a bio meg hulladékmentes hülyeségeim, milyen furcsa volt, nem akart habzani.
Kiderült, hogy a három Lush-os sampon mellől kiválasztotta a szintén ott vásárolt teafaolajas arctisztító korongomat és majdnem a felét kente a hajára.
Hirtelen és váratlanul nagyon megkívántam azt a kókusztekercset, amit a gyerekkori legjobb barátnőm apukája csinált mindig szilveszterkor. Úgy tízévesen ettem utoljára, és emlékeim szerint a legfinomabb kókuszos dolog lehetett a világon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése