Lass liegen

Mindig rászólok magamra, hogy nem ítélkezünk, nem ítélkezünk, de nem tehetek róla, ezektől a hashtagezésektől meg szomorú képektől facebookon mindig elképzelem, hogy az illető a posztolás után elégedetten hátradől, hogy na, megtettem, amit csak lehetett, a világ nekem hála ma egy szebb hely lett.

Aztán lehet, hogy előtte adakozott valamelyik megbízható alapítványnak vagy aktívan, a való világban cselekedve ténylegesen kivette a részét a segítésből. Esetleg csak szorong és tehetetlennek érzi magát (pont mint én is).

Szóval nem tudhatom.