Legyőzöm a világot

Panaszkodtam BFF-nek, hogy Pó néha csak úgy megáll előttem és hisztizik, amit én úgy fordítok, hogy unatkozik - mire megjelent a háttérben az ő cicája és pontosan ugyanúgy behisztizett a beszélgetés közepébe. Pedig neki konkrétan a macskája a hobbija, szerintem azzal a cicával többet foglalkozik, mint néhány ember a gyerekével.
Szóval megnyugodtam, hogy ez ilyen macskadolog, hogy ha lenne hüvelykujjuk, már rég ránk hívták volna a Petát, amiért unalmas a cicaélet.

de fehérek a karjaim, atyaég

Tegnap elmentünk kicsit felfedezni, végül vízhólyagot sétáltam a lábamra és villamossal jöttünk haza. Nagyon fura, Nottingham nagy város, több egyetemmel, mi a város relatív közepén lakunk*, de közben mégis érezhetően vidék. Túl sokáig voltam budapesti, szóval nyilván alacsonyan vannak az elvárásaim, de ha tíz évig kimerül a kapcsolatom a természettel a Városligetben, nagyon tudok örülni egy kicsit több zöldnek is - még akkor is, amikor a természet zöld szederbokrai szarrá szúrják a karomat.

*este fél kilenckor a macska kitalálta, hogy nem hajlandó megenni a kajáját, szóval leszaladtunk a szomszéd tescóba másfajta kajáért. mindez kb. húsz percet vett igénybe.
nekem, zuglói lánynak ez még mindig varázslatos.

Vasárnapi fix programunk Angol barátainkkal a közös edzés, és tegnap kitaláltuk, hogy a szokásos dél-1 helyett most menjünk 9kor. Már amikor szólt az ébresztő, megbántam a dolgot, a futópadon már rázott az undor, de végül csak sikerült letolni egy közepesen elfogadható edzést. Viszont ezt a reggeli testmozgás dolgot nem tudom, meg tudom-e valaha szeretni, vagy legalábbis -szokni.