Tegnap este került sor a fürdőzésre: Medvegy csak röhögött, amikor türelmetlenül álltam a kád mellett és néztem, ahogy nagyon nagyon nagyon lassan emelkedik a vízszint, mire végre megfelelőnek ítélte (ő szakértő, én világéletemben zuhanyzós típus voltam), bedobhattam a Lush-os fürdőbombámat és befeküdtem.
Több szempontból is kudarcnak élem meg az egészet: ugyan a fürdőbomba jó szagú volt és mókásan pezsgett úgy kb 10 másodpercig, de a vizet éppen csak rózsaszínre színezte, és ennyi; aztán szerintem tovább tartott megtölteni a kádat, mint amennyi időt benne ültem, mert elkezdtem unatkozni. Egy ponton behívtam Medvegyet magam mellé, akkor egy kicsit megint jó volt, de aztán ő is unta és kiszálltunk.
Szóval most sír a lelkem, hogy elpazaroltam ennyi vizet és még csak nem is szórakoztunk jól.
 |
| Portré Póról |
Elhatároztam, hogy mostantól magamnak illusztrálom a blogot, mivel semmihez sincs kedvem manapság, de a rajzoláshoz kicsit kevésbé nincs kedvem, mint minden máshoz.
Meg a telefonom kameráját nagyon unom, a fényképezőgépemet pedig otthon hagytam, és belátható időn belül nem jutok haza.
Amennyire imádom ezt a lakást, döbbentesen gyorsan látszik benne a kosz: naponta többször tartok kis villámtakarítást, és mindig van mit csinálni.
Talán ez a sors bosszúja, amiért mindig is gyűlöltem takarítani és otthon otthon nem is végeztem valami rendszeresen, to be honest.
Viszont rendet annyival könnyebb tartani, ha az embernek kevés holmija van, és annak a kevésnek mind megvan a saját, könnyen elérhető helye!
Egyedül én sem szeretek fürdeni. Van, hogy úgy elheverednék, de ha Norbinak nincs kedve, inkább hagyom a francba.
VálaszTörlésEhhez képest egyszer majdnem kinyírtam magam, egy barátommal iszogattunk a városban, aztán különváltunk, de megbeszéltük, hogy ha hoppon marad vagy rosszul sikerül a randija, akkor felhív, hátha össze tudunk még futni. Addigra viszont hazaértem, és úgy éreztem, hogy nekem most, több liter itallal a szervezetemben, be kell feküdnöm egy kád vízbe. Amiben elaludtam és a barátom második telefonjára ébredtem. Persze nem kell túldramatizálni, de máshogy is alakulhatott volna.
Anyukámnak ez az énidő, bevonul a kádba egy könyvvel meg egy pohár borral/bögre teával, talán ezért voltak kicsit magasabb elvárásaim:D
TörlésBasszus, ez azért tényleg elsülhetett volna ijesztően... kádakkal tényleg csak a baj van.
Hát jó, de én nem tudom szárazon tartani a kezem, úgy meg nem viszek be könyvet, ez nekem valahogy sosem jön össze az olvasással. Pedig úgy tök jó lenne :)
TörlésJa, röhögve utalunk rá vissza, hogy aznap megmentette az életemet, de lehet, hogy tényleg. Mondjuk főleg az itallal volt itt a baj :D
Irtó cuki a családi portrétok :D El tudom képzelni, hogy Pónak az életben is ennyire elégedett a kis arca :D
VálaszTörlésÉn minden hétvégén takarítok (felmosás, porszívózás, portörlés, egész fürdő kisikálása) másnap már úgy néz ki, mintha nem csináltam volna semmit: fürdőben a mosdó összekenve, szobákban macskaszőr-ördögszekerek gurulnak, ebédlőben meg macskaalom és száraztáp szétszórva.
Tényleg ilyen fejet vág, amikor mindketten egyszerre gyömöszöljük, akkor nagyon elégedett az élettel:D
TörlésUgyanez van itt is, felnyalom a fürdőt - kb fél napig marad úgy, naponta kétszer felsöpröm a lakást - egyszer átsétálunk rajta, és megint lehetne felsöpörni. A macskaszőrt már elengedtem, bár nálunk a furminátor sokat segített a helyzeten:D
Pont ugyanezek jutottak ma eszembe, ahogy takarítottam: szerintem vannak lakások, amik milliószor gyorsabban koszolódnak-porozódnak, én rendesen frászt kapok ettől, a mienk is ilyen (mi is hétvégente takarítunk általában, de akkor már világháborús állapotok uralkodnak sajnos) - de attól még jobban, hogy már túl régóta lakunk itt ahhoz, hogy kevés holmink legyen, már nagyon kéne szelektálni, mert pont a rengeteg cucctól lesz nagyon könnyen kupi.
VálaszTörlésÉn egyébként még a Marie Kondo könyv szerint kezdtem el anno a szelektálást, először a ruháim között, aztán persze amit akkor eltettem, csak épp nem dobtam ki, előkotortam és sorozat-facepalmoztam, hogy hogyan akarhattam kidobni a legjobb felsőimet, amiket aztán azóta is hordok rendszeresen. Szóval még szelektálásban is béna vagyok :D A költözés oldotta meg legtöbbször ezt a problémát, akkor tényleg kénytelen az ember szelektálni, meg van is rá motiváció, de az tuti hogy annál nagyobb motiváció nincs, mint mikor nem teherautóval költözöl hanem repülővel :D
Régen énis konmariztam, csak hát nem sokat segített, hogy elképesztően kicsi lakásban éltünk, és mindkettőnknek olyan hobbijai vannak, amihez szükségesek dolgok:D meg takarítani is lényegesen nehezebb volt, folyamatosan pakolni kellett ide-oda, kb mint egy tilitoli kirakóban.
TörlésÉs tényleg elég felszabadító, de közben rettentő kényelmetlen, amikor kéne valami, amiről amúgy otthon pontosan tudom, hol van (szabócenti, varrókészlet, hajfestő ecset, RADÍR), de annyira nem nélkülözhetetlen, hogy megvegyem újra:'D
Nálunk is amúgy ugyanez a probléma, nagyon kicsi lakás, és tényleg nem dobhatunk ki mindent, mert sok minden tényleg _kell_. Ez az ideoda pakolás is annyira jellemző nálunk, és én régóta mondom, hogy akinek pl. családi háza van, hatalmas terekkel (szülők), náluk milliószor könnyebb lehet a takarítás, még akkor is, ha maga a tér 3x-4x akkora, és nem is én vagyok (annyira) trehány, egyszerűen sokkal nehezebb a takarítás egy pici lakásban.
TörlésA másik végletről olvasni viszont elég érdekes:D bele se gondoltam eddig, hogy ez az egyik legnagyobb hátránya