Legyőzöm a világot

Hajnali fél hatkor arra ébredtem, hogy a malac diszkréten, de kitartóan kelteget. Fel-alá sétált a hálóban, időnként nyaffant egyet, átgyalogolt a párnánkon, felugrott a fejem mellé a polcra és nézett.
Én kb. úgy éreztem magam, mint a gyerekek a Jurassic Park raptor a konyhában jeleneténél, levegőt sem mertem venni - eddig óriási szerencsénk volt, Pó sosem keltett minket szándékosan, legfeljebb mi ébredtünk fel arra, hogy tesz-vesz a nappaliban vagy alomra megy. De pontosan tudom, milyenek a macskák, egyszer kelek fel hozzá, és mostantól minden éjjel felpiszkál majd, ha unatkozik.
Szóval csak feküdtem, nem mertem mozdulni sem, de csak nem adta fel - amíg meg nem hallottam, hogy ajtót próbál nyitni és végre megértettem.
Este valaki elfelejtette kitámasztani a fürdőszoba ajtaját, és csóri macska csak be akart jutni pisilni.