Cold cold cold

Nagyon akarok írni, de aztán valahányszor leülök a blogger elé, elfogy a mondandóm.

Pedig történnek dolgok, Medvegy egy teljes hete dolgozik! Még nem akarjuk elkiabálni, de tetszik neki, a feladat izgi, a munkatársak szimpatikusak, és a vírushelyzet miatt teljesen home office-ban van.
Lassan bele merem élni magam, hogy itt élünk.

Közben egyre hidegebb van, de próbáljuk húzni az időt, amíg be kell kapcsolni a fűtést, szóval mindenféle alternatívát bevetek: vettünk puha plédeket, ma vadásztam magamnak charity shopból sárga pulcsit itthonra, még a sütéshez is több kedvem van annak tudatában, hogy akkor be lehet állni a sütő mellé. De a piszkos trükköktől sem riadok el, mint pl az ölemben tárolni a macskát - ha még arra is ráveszem, hogy betakarhassam magunkat a fentebb említett puha pléddel, tökéletesen melegen tudja tartani a hasam-combom. Mint egy bio melegvizes palack.

Pont Medvegy szülinapján kezdődik az egy hónapos lockdown, most már rutinosan készültünk rá, valahogy nem visel meg annyira a tudat, mint tavasszal. Az egyetlen sürgős dolog, amit ma gyorsan beszereztem, melegebb edzőruhák mindkettőnknek, hogy valamit csak tudjunk sportolni addig is.
Amióta bármikor elérhető a Primark, minden valaha volt vonzerejét elvesztette, csak akkor megyek, amikor nagyon nagyon muszáj - mert tény, rendkívül praktikus, amikor valami konkrét ruhadarab kell, aminél nem annyira szempont a csúcsminőség (vagyis nem akarok rá sokat költeni) és nincs időm charity shopokat járni.

Kéne egy fotósorozatot indítanom, amikor madarakat piszkálok, elvégre leginkább ebben merül ki a kapcsolatteremtésem a helyiekkel, haha.
Amúgy még nincs igényem nyitni új emberek felé, inkább a külső kényszert érzem, hogy "kéne", elvégre ezt illik, amikor az ember új országba költözik. Biztos eljön majd ennek is az ideje, csak nem most.