...erre hazaérve olvastuk a hírt, hogy Nottingham Tier 4-be lett sorolva, érvényes ma éjféltől.
A macskát teljesen összezavarja, hogy Medvegy nem dolgozik és nem kel senki 7:45-kor: általában nagyon kis cuki és kibírja olyan 9-10-ig, amikor elveszíti a türelmét és elkezd pattogni a fejünkön, hogy itt az idő vele foglalkozni. Tegnap ez kicsit hamarabb jött el olyan fél kilenc magasságában, és ugyan kissé álmosak voltunk, Medvegy kinézett az ablakon és szólt, hogy nahát esik a hó, szóval a macska teljes döbbenetére kipattantunk az ágyból, a pizsamára ráhúztuk a kabátot és sétáltunk egy kört háztömb körül, amíg hatalmas pelyhekben hullt a hó. Úgy tíz percig tartott, mire hazaérünk, már csak sima hóesés volt, újabb öt perc múlva pedig már csak sima eső.
Ha a macska nem kelt fel, átaludjuk az egészet.
Tegnap újranéztem a Synecdoche, New Yorkot, a PSH kihívás abszolút győztesét, és hihetetlenül bejött az író-rendező Charlie Kaufman célja nálam, mert az első nézés után gyakorlatilag eret akartam vágni magamon, mert semminek nincs értelme, céltalanul pergő életünk végén mind egyedül, magányosan halunk meg (senki meg nem mondaná, életem melyik szakaszában történt ez), de most másodjára teljesen más pontokat stimulált az agyamban és a végső konklúziót is máshol vontam le. Nagyon okos ez a film, és hiányzott már valami ilyesmi, amit gondolkodva lehet fogyasztani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése