X

Mi amúgy sem szoktunk annyira karácsonyozni, elvégre Medvegy egy karácsonytagadó vallásban nőtt fel, nekem meg apukám vasutas, minden évben dolgozott valamilyen formában az ünnepek alatt (nappal vagy éjszaka). Kicsit könnyebb volt, hogy nem szoktunk nagy családi ünnepléshez, de azért a közös étkezés hagyományát mégsem akartam elhagyni, szóval felvetettem a szüleimnek, hogy 24.én ebédeljünk együtt, vagyis mind beállítottuk a laptopot az asztalra ebédidőben. Mi felbontottunk egy üveg proseccót is, amit észrevétlenül eltüntettünk a hívás alatt, és aminek az lett a vége, hogy a hívás után viháncolva berohantunk a városba, mert miért ne. Azóta bánom, miért nem ittunk mi többet a korábbi nagy depiöngyi időszak alatt, hát mennyivel könnyebb már így az élet?

Itt totál józanul megyünk a liftben.

25.én Angol Barátainkhoz mentünk, együtt ebédeltünk és kajakómában megnéztünk három filmet egymás után. Nagy sikert aratott a családi nembejgli, amitől komolyan megmelegedett a fekete lyuk a mellkasomban, ahol a szívemnek kéne lennie. A kormány 25. éjfélig adott kimenőt, szóval 26.án 00:10-kor elindultunk haza, ahol egy traumatizált Pózella fogadott, akit úgy egy óra volt megnyugtatni - a kismalac kicsit hozzászokott, hogy éjjel-nappal otthon vagyunk és teljesen váratlanul érte a távollétünk.
Egy hónap után újra vezettem is, mondjuk a töküres utakon nem volt valami nagy kihívás, de most nem kihívásra volt szükségem, hanem könnyű sikerélményre. Parkolással lassan, de biztosan haladok, de szerintem lassan meg kell tanulnom együtt élni a tudattal, hogy nem vagyok olyan, mint anyukám, aki ahová egy autót fizikailag lehetséges betenni, ő beparkolja: nekem valószínű még jó ideig megmarad Medvegy, mint biotolatóradar meg a parkolók legtávolabbi pontja, ahol nincsenek sokan.

Tegnapelőtt pedig 6 órán át skype-oltunk BFF-fel, aminek során tökegyedül sikerült bepuszilni Medvegy karácsonyra kapott céges ginjének a javát. No regrets.

Ja és közben névnapom is volt, amivel kapcsolatban mindig zavarban vagyok, mert néhányan mindig fel szoktak köszönteni, ami tök kedves, de szerintem a névnap nem ünnep, nem tartom sem a sajátomat, sem másét. De azt hiszem erre is vonatkozik a szabály, miszerint hogyha adnak, fogadd el.